Ebben a hónapban nemcsak antik mesekönyvekkel foglalkoztam, hanem modern mai mesével is. Barátom több éve, minden karácsonyra ír és rajzol egy mesekönyvet. Az idei évben is összehozott egy mesekönyvnyi anyagot, én meg besegítettem neki és nyomdakész állapotra hoztuk a mesekönyvet. Az idei mesekönyvének a címe „A csodálatos teáskanna”. Az idei évi mesekönyv lett az eddigiek közül a legszebb. Barátom meseképei igazán színes képek. és úgy gondolom a gyerekek is nagyon fogják szeretni.
Gondolom, akik ezt olvassák, most azt hiszik reklámot akarok barátom mesekönyvének csinálni, de tévednek. Barátom, aki szerzői kiadásban a könyvét kiadta összesen tíz példányban készíttette el. Ez a tíz példány valójában csak arra elég, hogy a baráti környezetében levő gyermekes családoknak elajándékozza. Nekem nagyon tetszik barátom eme cselekedete, mert úgy gondolom barátaink ennél szebb és személyesebb ajándékot nem is kaphatnának a Karácsonyfa alá.
Azért, hogy valami kis ízelítőt e blog olvasói is kapjanak a mesekönyvből a szerző engedélyével, néhány nekem tetsző rajzot, és a bevezető részt ebben a posztban idézem.
Megjelenik a Mesetündér
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisoroszlán. Zofinak hívták. Ő volt a legszebb növendék oroszlán széles e világon. Dús sörényén ha megcsillant a nap, még a felhők is elmosolyodtak.
Csupán egy baj volt Zofival. Folyton a számítógépe előtt ült.
Látta ezt a Mesetündér, aki színes mesekönyvek között töltötte az egész életét. „Ej nem jól van ez így” Gondolta magában. Zofinak egy igazi meséskönyvet is el kéne már olvasnia. Egy szép napon hirtelen Zofi elé toppant, hóna alatt egy rózsaszínű könyvvel.
-Szia Zofi. – köszöntötte az oroszlánt. – Hova, hova?
-Megyek gépezni. – így Zofi.
-Hoztam Neked valamit. Nem nézed meg?
-Mit?- ébredt fel a kíváncsiság az oroszlánban.
-Egy mesekönyvet. Nem akarod elolvasni?
-Könyvet? – fancsalodott el Zofi .- Nem. Azt nem akarom elolvasni.
-Pedig érdekes- mondta a Mesetündér.
És picit kinyitotta, hogy a kisoroszlán belekukkanthasson a színes képekbe. Zofi odalesett, és látszott rajta, hogy azért érdekli a mesekönyv és főleg a benne lévő színes rajzok.
-Hosszú a mese? – kérdezte bizonytalanul.
-Á dehogy! – hazudta a Mesetündér. – Hiszen látod, az van ráírva a könyvre: Pici mese.
-Tényleg pici mese?
-Ha mondom.
-Na jó, akkor elolvasom.- adta be a derekát Zofi.
Így került a színes mesekönyv az oroszlánhoz. Kinyitotta és elkezdte olvasni: A csodálatos teáskanna
