Anyósomat látogattuk meg Baranyában. Újságolta, hogy a szomszéd háznál tetőfedés van éppen. A múlt héten a padlásuk rendezése közben egy zsákban 50 éve házilag főzött szappant találtak. A szomszédasszony felajánlotta a szappan egy részét, hogy használja el az Anyósom. Anyósom mondta, hogy ő nagyon szívesen, mert a saját főzet, amelyet még a szülői háznál lány korában főztek (ennek 60 éve) már 10 éve elfogyott. A bolti szappanok pedig nem szedik ki úgy a foltokat, mint ez a régi házi szappan.Próbaképpen adott nekünk is egy méretes darabot. Budapesten lányom az első mosásnál rögtön ki is próbálta a mosógépbe rakott ruhákon a foltokat kezelte. Lányom is meglepődött, hogy mennyire hatékony, jobban kiszedte a foltot, mint a TV-ben reklámozott folttisztítók. „Egy ilyen szappan nem állhat csak úgy a fürdőszobában!” – gondoltam én, és elkezdetem kutatni szappantartó után. Egy fedelét vesztett bonboniert találtam, mely arra várt, hogy ismét hasznára lehessen a családnak. A bonbonier is megvan vagy 50 éves, kézzel festett szignózott darab, mázán már hajszálrepedések vannak. Én úgy döntöttem, most összeismertetem a hiányos kerámia bonbonier aljat a szappannal. Szerintem jól mutatnak így együtt a fürdőszobában. Ráadásként ezentúl a fehér ingjeim foltmentesek lesznek.
Részlet egy életmód tanulmányból, melyből megtudható, hogyan is készülhetett a mi szappanunk:
Takarékossági okokból a parasztság és az alsó rétegek sokáig maguk állították elő az általános mosó- és tisztálkodó szert, a háziszappant. Ennek receptje a következő volt (Magyar Úriasszonyok Lapja, 1937.): a háztartásban megmaradt zsiradékokat addig kell egy edényben (és a kamra vagy pince hűvös szegletében) gyűjtögetni, amíg kb. 5 kilónyi nem lesz. Ekkor egy üstben, vagy legalább 30 literes nagy fazékban fel kell tenni főlni, 2 kiló marószódával és 12 liter lágy (lehetőleg szintén gyűjtögetett eső-) vízzel egyetemben. Az irdatlan méretű fazékra azért van szükség, mert a szappan nagyon könnyen kifut. Lassú keverés mellett főzzük 2 órán át, ekkor a fazék tetején szépen kiül a szappan. Ezt lemerjük egy edénybe. Az üstben maradt lúgot felhasználhatjuk faedények súrolásánál, vagy durvább ruhák mosásánál. A szappan már így is használható, de tovább lehet tisztítani: 1 kiló marószódával, és 8 liter vízzel újra feltesszük, és további egy óra hosszat főzzük. Ekkor a kész szappant vizes ruhával beborított faládikába kanalazzuk. Másnap, miután megszáradt kissé, kiborítjuk onnét, és dróttal vagy zsineggel feldaraboljuk. Utána gyakorlatilag évtizedekig képes elállni. (Ezt tanúsítom: nagymamám - nem tudom, milyen meggondolásból - az oroszok elől eldugott a padláson 10 db. mosószappant, úgy 1944 magasságában. 1986-ban került elő a kéményjavításkor, kifogástalan állapotban.)
