Amikor Nagyapám a SOKOL rádióban ellenőrizte az akkumulátor töltöttségét, és azt hogy bekapcsolás után működik, akkor tudtuk már, hogy megint a szőlőbe készül. A szőlőben közel távol nem volt 220V, de volt térerő a Petőfi meg a Kossuth rádióhoz. Azt nem tudom melyik adót hallgathatta, de mintha azt mondta volna, hogy a Petőfi a szőlőben jobban fogható.
A hétvégén gondoltam nosztalgiázok egy csöppet. Aztán a bolt pénztárában egy 9V-os elemet raktam be. Gondoltam kipróbálom én is – mint Nagyapám egykor -, hogy használható-e még a SOKOL rádiónk. A hétvégi házunkban a szekrénybe még tíz évvel ezelőtt én csomagoltam el a rádiót, mivel a szőlőhegyen már nem volt rá szükség, hisz bekötettük az áramot. A hétvégi házba lekerült a régi tranzisztoros vezetékes rádió, a SOKOL pedig elemtelenül visszakerült eredeti dobozába.
A fűnyírás után – főleg, hogy a végére a fűnyíró is elromlott – a kertben nagy lett a csönd. Én meg a kis konyhakertet kezdtem el gyomtalanítani. A SOKOL rádióba előtte az új elemet beraktam, és bekapcsoltam. Meglepődtem tíz év pihenő után tisztán és élvezhetően megszólalt a rádión a Petőfi rádió középhullámon. Azt gondoltam, hogy működni fog, hisz a Szovjet technikáról tudtuk, hogy robosztus, de működik. Azt gondoltam, hogy majd recsegve fog megszólalni, de nem a hangja tökéletes volt, talán jobb, mint az egy éves Grundig vezetékes rádiónk.
Így történt, hogy a kiskertünk gazmentes, én meg gazdagabb lettem, mert nem maradtam le a Petőfi rádió híreiről. Csak azt sajnálom, hogy a Szabó család rádiójáték sorozat legújabb epizódját nem hallgathattam, mert a nosztalgia azzal lett volna tökéletes.
Képek: Csendélet a hétvégi házunk ablakából. SOKOL rádió a fán, ahogy én hallgattam. A rádiónk és eredeti csomagolása.
