Sétálós gyertyatartó minden háztartásban nélkülözhetetlen volt egykoron, nekünk mégsem maradt fenn egyetlen antik példány sem. Egy sétálós gyertyatartót ellenben örököltünk a lakáscserekor még 18 évvel ezelőtt. Az előző tulajdonos a teraszon hagyta, annyi ráolvadt viasszal, hogy azt sem lehetett tudni, hogy néz ki egyáltalán az a gyertyatartó. Egyszer aztán feleségem ki akarta dobni, mint fölösleges kacatot. Én meg, nem voltam rest és a kukából megmentettem. Évekig nem nyúltam hozzá, de aztán múlt év nyarán a viasz nagy részét lekapartam róla. Ekkor derült ki, hogy a gyertyatartó négy darabra van törve (valószínűleg az egyik télen a hideg teraszon szétfagyott). Rengeteg viasz maradt még rajta, így ragasztani sem lehetett, és már továbbtisztítani vegyszerekkel sem tudtam. Gondoltam egyet és egy öreg lábasban kifőztem vízben, gondoltam a viasz majd leolvad róla és a vízből a gyertyatartót viaszmentesen ki tudom emelni. Nem így történt. A lábos azóta használhatatlan a gyertyatartón pedig egy vékony viaszréteg koszosan rajtamaradt. Már egy éve annak, hogy  kísérlet kudarcba fulladt. Az elmúlt héten meg amikor a hőlégfúvóval tisztítottam a varrógép vázát, gondoltam egyet és előhoztam a gyertyatartót is. Képzeljétek a viaszt a hőpisztolyom leolvasztotta, és törlőpapírral az olvadt viaszt kosszal együtt le tudtam törölni. Az egész tisztítás tartott vagy tíz percig.  Aztán Budapesten a négy gyertyatartó darabot kétkomponensű színtelen ragasztóval összeragasztottam. A korábban hordóból készített polcocskán éppen jól megfér. Már csak arra vár, hogy valaki kézbe vegye meggyújtsa és lemenjen vele a sötét pincébe.

Restaurálás leírása: Hőlégfúvóval letisztítottam a gyertyatartó darabjait. A ragasztási felületeket denaturált szesszel alaposan letisztítottam. Kétkomponensű EPOXI ragasztót kevertem és vékony rétegben a ragasztandó felületre kentem. Összeillesztés után, még amikor nem kötött teljesen a ragasztó a fölösleges kifolyt ragasztót késsel óvatosan lekapartam. Egy szív alakú gyertyát faragtam a tartóba.   

Képek: A gyertyatartó restaurálás közbeni fotók. Gyertyatartó a hordópolcon. Tündér ült  a szomszéd hordójára, amíg én restauráltam. Azt sajnos nem tudom eldönteni, hogy vajon a Kurtaszoknyás, vagy Zille tündérke volt, mert pont a pofikája maradt le a képről

Szerző: MULTMENTO  2011.07.18. 07:39 3 komment

Címkék: fa kerámia

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr723075986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.07.18. 09:47:50

A Kurtanadrágos!!!!

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2011.07.19. 20:25:53

Nagyon ügyesen (és türelmesen) restauráltad a gyertyatartót, de énnekem az előző postban látott, hosszú, piros gyertya jobban tetszene benne, kecsesebbé tenné.

MULTMENTO 2011.07.19. 21:41:39

@aranyosfodorka: A gyertyán én is sokat gondolkodtam, most elsőként az alacsonyabb szívecske került bele, hogy ne takarja az aranyozott jelzést. Legközelebb kipróbálom a hosszú pirossal is.
süti beállítások módosítása