Az első tányérom, melyre emlékszem kisgyerek koromból, az egy tűzzománc bádog tányér volt. Annak idején— gondolom nem alaptalanul — féltették tőlem a törhető kőedény és porcelán tányérjainkat. Az a tányér már nincs meg, de egy ugyanolyat találtam a kedvenc régiségkereskedésemben.  Ugyanilyen piros virágos és zöldleveles mintára emlékszem. Emlékeim szerint ugyan erősebbek voltak a színek és fényesebben csillogott. Hiába ez a majdnem ötven év úgy látszik halványítja a színeket is, nemcsak az emlékezetet. Mint a porcelán tányérokon szoktam ennél is megnéztem a fenékjelzést. „Csepel 20cm” nem is gondoltam, hogy Csepelen is gyártottak tűzzománc fémtányérokat. Az interneten kutakodva a Csepel Művek honlapjának virtuális múzeumában még egy zománcedény katalógus is megnézhető. Az én tányérom akkor, 1934-ben 65 fillér volt. http://csepelmuvek.hu/muzeum/zomancedeny/index.htm