Amikor ezt a hamutartót megláttam, rögtön az „I ♥ MÁV” jutott eszembe. Úgy néz ki ezen a hamutartón a V betű, mint egy szív. Modernnek tűnik, pedig ez a MÁV design a 30-as években volt divatban a MÁV dohányzó vagonjaiban. Ha jól megnézem látok egy kis szecessziós hatást, és egy csöppnyi Art Decot. Így van ez rendjén, keverednek a stílusirányzatok, aztán rájövünk, hogy stílusok keverékében érezzük jól magunkat. A Bajcsy bolhapiacán találtam rá, már csak ez az egy hamutartó volt. Az eladó mesélte, hogy ez egy hat darabból álló gyűjtemény a XIX. századi bronz, későbbi réz és még a legújabb alumínium hamuzók sorozata volt. Remélte, hogy egybe veszi meg valaki, de egyesével mentek el. Ez a harmincas évekbeli darab nekem maradt.
A hamutartó megvettem, mert tetszik. No meg szükségem is van egy fedeles hamutartóra. A teraszunkon múltkor a hamuzónak használt fületlen csészéből a madarak szétszórták a csikkeket. Miután megvettem ki is találtam, hogy a hamutartó egy kis teraszi installáció része lesz. Gyűjtöttem hozzá egy kidobott szobaszám jelölőt egy sittes konténerből. Az irodaházban megszűntettek egy ajtót, és mellőle a szobaszám jelölést leszerelték és kidobták. Én meg gondoltam pont jó lesz a hamuzó fölé. Nyomtattam is bele egy feliratot „DOHÁNYZÁSRA KIJELÖLT HELY”. Táblára még ráfért egy vasútállomás is. Feleségem szülőfalujának vasútállomását tettem a táblára, szerencsére megvolt úgy, ahogy az a harmincas években kinézett. A hamuzót és a táblát egy falapra erősítettem, ez is újrahasznosított, mert megmaradt hajópadlódarabokból táblásítottam. A hamuzós táblát pedig felerősítettem a teraszunkon álló sörpad végére úgy, hogy forgatható legyen. Így nyáron ülve is lehet hamuzni, ha valaki mellette áll, nem kell mást tennie csak kifordítni.
Az újrahasznosításomnak olyan nagy sikere lett, hogy barátom, aki nálunk volt és kiment dohányozni rettentően irigykedve jött be. A vasút nagy „szerelmese”, és mint ilyen teljesen el volt ájulva a MÁV hamuzótól és a kis installációtól.
