Egyszer írtam én már Szépszüleim vízimalmáról és annak történetéről itt: http://multmento.blog.hu/2011/03/18/szepapam_vizimalma
Az élet aztán úgy hozta, hogy pontosítani kell eme legendáriumot. Akkor ezt írtam: „A családi emlékezet szerint a mi magyarországi Korb famíliánkat szépapám alapította, aki Dél-Tiroli német családból származott és beleszeretett egy olasz leányba, az én Rochellini szépanyámba. Lakóhelyükön állítólag nem maradhattak, mert ott az ilyen vegyes házasságot annak idején nem nézték jó szemmel. Így nem volt más választásuk, minthogy útra keljenek. Meg sem álltak Baranya Vármegyéig. Baranyában találtak is egy helyet, amely szülőföldjükre emlékeztette őket. A Hegyhát vidékén egy kis szorosban építették meg vízimalmukat és ott őrölték a gabonát a helybéliek nagy örömére és megelégedésére. Sajnos Szépapám korán meghalt és a szépanyám egyedül maradt a malomban. Akkoriban azonban nem volt könnyű az élet. A környéken levő csárdákba jártak a híres és hírhedt Somogyi betyárok. Szépanyánk malmát is ki akarták rabolni, de a család emlékezet szerint Olasz szépanyánk igazi mediterrán temperamentummal és magyar bátorsággal puskát ragadott és maga kergette el a betyárokat.”
Nemrég nagynénémmel beszélgettünk a közös őseinkről, aztán családi dokumentumokat is vettünk elő. Ezekből kiderül aztán, hogy majdnem így történt, csak nem ROCHELLI-nek, hanem UCZELL-nek hívták az én szépanyámat. Szerencsére még azt is tudta, hogy szépanyánkat Magdolnának keresztelték, szépapánk pedig Jakab. A történetről pedig még az is kiderült, hogy melyik évben játszódott. A valóságban így történt:
Bükkösdön, pontosabban akkor még mellette levő kis településrészen 1858-ban télen - a mai Bükkösdiek Becsali néven emlegetnek - éltek Magdolna és Jakab boldog házasságban, a malmukban. Három gyermekük született, a legkisebb Mátyás volt, aki abban az évben szeptember 3-án született. Rosszul kezdődött a tél, mert Jakab a hideg esős késő őszi napokon megbetegedett. A malomban pedig nagy munka volt, hisz a télre való kenyérgabonát meg kellett őrölni. Jakab betegen is dolgozott. A tél elején pedig ágynak is esett. Egyre súlyosabb volt a betegsége, már a faluban is elterjedt, hogy Korb Jakab olyan súlyos beteg, hogy nem fogja megélni a következő tavaszt. Magdolna, hol a csecsemő Mátyáshoz rohant szoptatni, hol pedig az urát ápolta. Ez a hír aztán a Szomszéd csárdában mulató betyárokhoz is eljutott. A betyárok azt tervezték, hogy éj leple alatt kirabolják a malmot. Magdolnának aztán feltűnt, hogy az istálló felől zajokat hall. Férjét nem küldhette, így maga vette elő férje puskáját, és azzal ment ki az istállóhoz. A betyárokat ott találta, és ugyan elkergette, de két üszőt mégis magukkal vittek azok a zsiványok.
Néhány nappal az eset után aztán Jakab meghalt. Magdolna pedig a malmot eladta. A malom árából aztán egy faluval arrébb Kánban vett egy kis házat, amelyet egy előző posztban bemutattam.
Magdolna a három gyerek után is olyan szép volt, hogy Kánban több kérője akadt. Válogathatott a kérők között, és ő természetesen a leggazdagabb káni családból származó legényhez ment férjhez.
