Látogatás Dédnagyanyám szüleinek házában

Annak aki már unja, megígérhetem, ez lesz most az utolsó káni poszt.  Pontosabban ebben az évben már nem tervezek újabbat írni. Ugyanakkor már tervezem, hogy a jövő évben is megyek Kánba. Fényképezni fogok, és írás is fog biztosan születni. A mostani fotósorozat egyetlen házról készült. Nem akármelyik, hanem éppen a dédnagymamám szülőháza, azaz Korb ház. Nem az egyetlen Korb ház a faluban, de szerencsénkre épp ennek a háznak a  tulajdonosával találkoztunk össze a faluban. A Korb házat most a tulajdonos vendégháznak használja, éppen akkor hagyták el a házat a lakók. A tulajdonost megkértük, hogy megnézhessük.  A tulajdonos örömmel beleegyezett, egy kicsit mentegetőzött a vendégek hátrahagyott rendetlensége miatt.  Nagynéném -   aki Korb unoka – boldog volt, hogy viszontláthatja nagyapja házát. Belépve rögtön el kezdte mondani, hogy melyik fal nem ott volt, illetve mi nem és mi volt ott egykor. Nem volt padló a lakószobákban, hanem földpadló volt mindenütt. Búbos kemence sem volt, helyén akkor ágy volt. Nagynéném még arra is emlékezett, hogy Nagyapja hol volt felravatalozva a tiszta szobában. Jöttek elő az emlékek, kattintottam a fényképezőgépem. Tudom, hogy egészen máshogy van berendezve most, mint régen volt. Ugyanakkor örültem, hogy mostani tulajdonosai nagyon sok sváb néprajzi tárgyat bútort gyűjtöttek össze, és dekorálták vele a házat. Volt egy olyan érzésem a házban, mintha egy tájházban járnék, de a vetetlen ágyak bizonyítják, hogy használják ezt a házat.