Hét éve ausztriai biciklitúrán pécsi csoporttal kerekeztem. Az esti vacsorákon élénk beszélgetések folytak. Az egyik ilyen beszélgetésen a pécsi Zsolnay gyár volt a beszélgetés középpontjában. A társaságunkban Gyuri, aki tősgyökeres pécsinek vallotta magát, mondta, hogy neki a kék eozinmázas termékek a kedvencei, mert olyanokat már nem is tud gyártani a gyár. Szerinte a kék eozin titkát a gyáralapító a sírba vitte magával, mert nem akarta, hogy még egyszer olyan szépet előállítsanak. A pécsiek bólogattak, hogy így is van ez, egyedül én vitatkoztam. Mondtam, hogy olvastam a Zsolnay lányok visszaemlékezéseit, és abban az apjuk gondosan dokumentálta is a mázak összetételét próba téglácskákon.  Nekem akkor Gyuri nem igen adott igazat, hisz ő mégis csak jobban tudja, mint egy pesti.

Ezen a héten az Iparművészeti múzeum mini Zsolnay kiállításán kiderült az igazság. Ez a kiállítás ismertetőjében így hangzik:  „A táblán az egyes receptek alapján elkészített és kiégetett mázak, mint egy táblázatban sorakoznak egymás mellett és alatt a receptek sorszámaival ellátva. A gyárban számos hasonló tábla segítette a dolgozók munkáját. A második világháborút követően, 1948-ban a gyárat államosították, és a termelésben nagy változások következtek be, dísztárgyak, figurák évekig nem készültek. Az akkori dolgozók talán úgy vélték, hogy ezekre a táblákra többé nem lesz szükség, tehát kiselejtezték, kidobták, összetörték azokat. Talán néhányat haza is vittek közülük – nem tudjuk. Az 1980-as évektől Halmos Ferenc vegyészmérnök keramikus, akit lenyűgözött Zsolnay Vilmos munkássága, a pécsi Zsolnay-gyárban eosinmáz kísérleteket folytatott. Egy napon az egyik idős mázkészítő meghívta borkóstolóra a kefűi szőlőhegyre. A vegyész a présházba lépve nem akart hinni a szemének, amikor megpillantotta a helyiség középen álló vas lavórállványt, amelynek az alsó polca egy régi laboratóriumi tábla volt fényes és savmaratott változatban felvitt és kiégetett színmintákkal. A ritka és értékes leletet azon nyomban megszerezte az Iparművészeti Múzeum számára, amely ma a gyűjtemény egyik fontos tanulmányi darabja. Ki tudja hová jutott volna, ha nem talál rá idejében olyasvalaki, aki felismeri és értékével is tisztában van, hiszen csorbult hátoldala már magán viseli hányattatásainak nyomait. Kiállításra ritkán kerülhet úgy, hogy a figyelem középpontjában álljon, ezért szerettük volna most megmutatni néhány olyan műtárgy társaságában, amelyek nélküle nem jöhettek volna létre.”

http://www.imm.hu/hu/exhibits/view/195,Zsolnay+eosinm%C3%A1zak+

Vettem a bátorságot, és el is mentem ezt a kiállítást megnézni, hisz a Zsolnay kerámiák engem nagyon érdekelnek. Az első emeleti lépcsőházban van a kiállítás. Szerencsére ingyen is látogatható, Már csak egy baj van, hogy mindez a kiállítás november 11-ig volt látogatható. Annak aki nem láthatta, hoztam erről a kiállításról az alábbi néhány képet.