Egy hónapig titkos ügynököt játszottam. Szerencsére ez az állapot, csak december nyolcadikáig tartott. Nem is titkosította senki a jelentésem, így most végre ki is beszélhetem. Névnapi meglepetéspartit szerveztem a feleségemnek. Nem volt egyszerű megszervezni, és megtartani a titkot. Többször majdnem elszóltam magam, amikor telefont kaptam a társaságában. Amikor az ajándékot az asztalos leszállította majdnem le is buktam, mert feleségem korábban érkezett meg.

Az úgy volt, hogy kitaláltam, hogy névnapjára a kártyaasztalt és a két széket kapja felújítva használható állapotban. Kigondoltam, hogy meghívom barátnőit is hogy ki is tudják rögtön próbálnia az asztalt.

Az egészet kigondolni volt a legkönnyebb, azt lebonyolítani már egy komoly projekt volt, de végül is megérte.

A felújítás befejeztetése kihívás volt az asztalosnak is, mert közben többször telefonált, egyeztetett velem, meg a kárpitossal, hogy hogyan legyen. Néha megfelelő rézcsavart nem lehetett beszerezni, hol a pótolt játszóasztal pánt volt túlméretes, ezért rövidíteni kellett. A megbeszélt leszállítási időpont is csúszott az Árpád hídi dugó miatt. A leszállításkor a lakk még nedves volt, ezért aztán óvatosan kellett mozgatni, elhelyezni. Szerencsémre az asztalosom is átérezte a helyzet komolyságát, így a szállítás előtt meg is kérdezte, hogy „tiszta-e a levegő”. — Tiszta is volt, egészen addig, míg biztonságba nem helyeztük az asztalt és a székeket. A feleségem akkor toppant be, amikor az asztalos arról mesélt, hogy a műhelyben már többen megcsodálták, és irigykedtek az asztalra és a székekre. Az asztallap anyagáról kiderült, hogy tömör mahagóni. Nem akárki készítette, mert a mahagóni abban az időben kuriózumnak számított egész Európában, hisz nem őshonos fafajta.

A barátnők beszervezése sem ment egyszerűen. Ment a levelezés a programról, ajándékomról. Írtam, hogy egy multi funkciós asztalka lesz az ajándék. Erre visszaírták: Nem tudják eldönteni, hogy hímzőkeretet, vagy pakli kártyát hozzanak? — szerencsére ez utóbbit hozták, meg a jókedvüket.

Kigondoltam, hogy a garnitúrát a nappalink egyik sarkában fogom elhelyezni. ehhez méltó környezetet is ki kellett alakítanom. A nappalinknak ez a fele, immár 15 éve szinte változatlan. Beköltözéskor az örökölt csöbreinket raktuk kis a párkányra. Mindig beszéltünk arról, hogy majd egyszer átrendezzük, ha lesz rá időnk. Képeket is terveztünk a falra tenni. Az első képen látszik, hogy a tervekből nem sok minden valósult meg. Én terveztem, válogattam, és kitaláltam, hogy mely tárgyak és képek kerüljenek ebbe a sarokba. Oda is tettem őket. Szerintem ez most 15 évig így marad.

Az asztalka terítőjén és a rá kerülő asztalközépen sokat gondolkodtam. Az otthoni gyűjteményben nem találtam olyan textíliát, mely méretben és stílusban illik hozzá. Az egyik antikvitás boltban aztán régi csipketerítők között a kezembe akadt a képeken is látszó rózsás terítő. Ez már egy hónapja megvolt, de rá való asztalközép nem akadt. December elején aztán, ahol nem is kerestem egy antikváriumban találtam meg az igazi aszatközepet. Az antikvárium újított, és az egyik polcon berendezett egy kis retro tárgyak túrkálóját. Volt ott — főleg a nyolcvanas évekből — mindenféle kompótos tálak, étkészlet maradék, evőeszközök. A sok értéktelen kacat között akadtam rá erre az ólomkristály kínáló tálra. Oldalán rózsás girlandok, szerintem két világháború közötti darab. Pont jókor volt jó helyen, így velem jött.

Végre minden együtt volt december 8-án reggelre. Szerencsére a feleségem egy szombati továbbképzésre ment, így enyém volt a lakás, hogy az lakás átalakítást, és a partihoz az enni és innivalót elkészítsem. Nem részletezném, hogy mi mindent készítettem.

Szerencsémre a lényeggel du 4-re elkészültem, amikor is betoppant a továbbképzésről a feleségem. Természetesen fogadtam. Bemutattam neki az átrendezett nappalit. Szerencsére nagyon tetszett neki. Rábeszéltem, hogy maradjon a nappaliban és olvasgasson addig kedvére, amíg a vacsorát befejezem. Öt órakor — a megbeszélt időre — aztán felcsengettek a meglepetés vendégek. Szerencsére olyan rövidet csengettek, hogy csak én hallottam meg, így nem buktam le.

Valódi meglepetés volt, mert az ünnepelt nem is sejtette, hogy ez a szombat este nem a TV nézésről, hanem egy valódi névnapi Partiról fog szólni.

A vacsorára készített menüm osztatlan sikert aratott, de mégsem ez volt az est fénypontja, hanem az azt követő kártyaasztal felavatás. Az asztalkát kinyitottam kártyaasztallá. Az asztal két végére a felújított székek kerültek. Az asztal fiókjából aztán előkerült a cigánykártya, és egy igazi jövendőmondó szeánsz részeseivé vált mindenki. A kivetett kártya alapján aztán olyan jóslások születtek, melyek igencsak próbára tették a nevetőizmokat is.