„Jó reggelt, itt a tej, ébredni is kell…” – énekelték a régi magyar filmben a slágert. Akit érdekel itt meg is nézheti, hallgathatja a dalt a tizennyolcadik perc környékén:
https://www.youtube.com/watch?v=v2A_xy7XQWw&feature=endscreen&NR=1
Nálunk a tejjel való ébresztés igen csak rendhagyó lett volna, mert a feleségem ki nem állhatja a tejnek még az illatát sem. Kávéval, akár minden nap ébreszthetem, mert nála az agya arra ébred. A kávé simán nem lett volna rendhagyó. Én egy nem mindennapi napra egy valóban rendhagyó kávés ébresztést képzeltem. Múltkoriban a szecesszió mesterei kiállításon jártunk, ahol megtetszett neki egy szecessziós kaspó, melyről nemrég írtam. A szecessziós kaspóval megegyező szín-összeállítású süteményes tányérkával az egyik kedvenc régiségkereskedésemben találkoztam. Nem sokáig gondolkodtam a megvásárlásán, mert rögtön a feleségemnek tetsző múzeumi edényt juttatja eszembe. Akár testvérek is lehetnének azzal a kaspóval, ha ugyanabban a gyárban készültek volna. Ez a süteményes — a fenékjel alapján — Körmöcbányán készült. Ha már kávé, akkor az én kedvenc Szandrik kávés kannámnak is szerepet kellett kapni, így került a tálcára a süteményes mellé a kávés kanna is. Részletesen a kannáról: http://multmento.blog.hu/2012/01/27/kaves_kanna A kávés csésze, melyből a finom kávét lehetett kortyolni egyenesen a Gellért szállóból származott. A mandulás tortát Svédországból hozattam, mert a nejemnek az a kedvence. Így lett egy rendhagyó reggeli ébresztés Alajos névnapján — június 21-én—, mellyel megidéztem a szecesszió korának egy reggeli szállodai hangulatát. Feleségem az nap ágyba kapta a reggelijét — melyen egy kissé meg is lepődött —, és jókedvű is lett ettől.
Néhány saját készítésű kép az ébresztés kellékeiről.
