A falvédők, és azokon levő szövegek, régen a falusi házak elengedhetetlen tartozékai voltak. Viták folytak arról, hogy giccses, vagy művészi. Mi gyerekek mégis szerettük őket, tanultunk belőle, vagy jókat derültünk a szövegeken. Feleségemmel arról beszélgettünk, hogy ha manapság divat lenne, milyen rigmust-bölcsességet hímeznénk arra. Többféle szöveg felmerült, aminek a többségét már vissza sem tudom idézni.

Egyszer aztán az internetes bolhapiacon találtam egy szövegmentes falvédőt. Itt a lehetőség! Már csak tű, cérna, és türelem kell hozzá, hogy legyen egy egyedi szövegű, csak ránk jellemző falvédőnk legyen. Egy kicsit gondolkodtam, hogy milyen szöveget is lehetne egy ilyen falvédőre hímezni. Ilyenek jutottak eszembe:

A fekedi papucsnak* nincsen párja,

A babám a piacot is abban járja.

Az én Marim olyan jó.

Tudja az, ha a tök olcsó.

Tele kosár, fél pénzen

Lesz én nékem ebédem

Feleségem, olyan ügyes

A kosara, sosem üres

Az én Marim olyan jó,

Mindig tudja, mikor van a ....** akció

Megjártam a piacot,

Vettem én sok falatot,

Mégis maradt sok pénzem

Nincs egy rongyom! Mit csináljak?

A sok zöldségből, mit kreáljak?

Legyen ebéd a piacról!

Rongyom meg turkálóból!

 * - Feleségem szülőfalujához közeli faluban készítették a fekedi papucsot(klumpát), olyan, mint a holland papucs

** - a pontok helyére az aktuális áruház nevét lehet behelyettesíteni, pl. Tesco, Lidl, Auchan

Vajon melyiket válasszam, Esetleg hagyjam üresen, aztán gondoljuk bele az éppen aktuálisnak gondolt rigmust?

 A beszerzett falvédőről:

A falvédő Tarnabodról származik. A két világháború között készült Holland mintával. Magyarországon gyakori volt a Németalföldről származó motívum. Eleinte a Delfti keménycserép edényeken jelentek meg, aztán szép lassan átterjedtek a textilekre is.

A hímzett textíliák történetéről egy régebben tartott szegedi kiállítás kapcsán írtak egy jó összefoglalót.

„Először a városokban, majd faluhelyen is megjelentek az egyszerű öltéstechnikával: keresztöltéssel vagy lapos- és száröltéssel, előbb kék vagy piros, később színes fonállal varrt vászonfélék. A házbelső díszítésében kiemelt hely lett a konyha, amelynek nemcsak a berendezését, de a falát is fehér vászon kivarrt terítőkkel, illetve falvédőkkel védték. A konyhát díszítő textilek garnitúrában készültek: azonos mintával varrt abrosz, hokedlitakaró, ládatakaró, háromszárnyú függöny és a szekrény vagy stelázsi polcait szegélyező hímzett vászoncsíkok tartoztak egy együtteshez. Mindezeket kiegészítették a tálcát, kancsót takaró kis terítők, szalvéták, fésű- és kefetartók. A kivarrt mustrák előképei kézimunkaújságok mellékletei és az iskolai kézimunka órák előrajzolt mintái voltak.

A tárlat a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött, 20. századi, hímzett konyhai vászonfélékből nyújt ízelítőt. A kiállított tárgyak az 1980-as évek végétől kerültek a néprajzi gyűjteménybe, szeged-alsóvárosi parasztpolgári háztartásokból. A 19-20. század fordulóján a polgári mintákat beolvasztó, hagyományos fehérhímzésekből is láthat a közönség két terítőt, a hangsúly azonban az abroszok, a polcszegélyek (stelázsicsíkok), kisebb kendők, fésűtartók és a feliratos falvédők bemutatásán van.

Utóbbiak között van a németalföldi előképeket utánzó, ún. holland mintás, a háziasszony szorgalmát, takarékosságát, a konyha tisztaságát, a józan életű férjet dicsérő, vallásos témájú és az operettek, nóták szövegét idéző idillt megörökítő darab egyaránt.” Forrás: http://www.museum.hu/kiallitas/Nagyanyaink_kezimunkai

A Holland motívumos konyhai edények, és textíliák származásáról egy jó ismertető. 

„Közép-európai konyhákban a "holland" divat három hullámát figyelhetjük meg, az elsőt 1860 körül, amikor a historicizmus népszerűsítette a holland festőket és a németalföldi iparművészetet, a régi mesterek képeinek reprodukcióival és a delfti kerámia másolataival, aztán a 19-20. sz. fordulóján, amikor a holland háziasszonyok lettek a tisztaság s szorgalom mintaképei. Erre a második divatra hatással volt a holland kakaó és a belga csokoládé behozatala, valamint ezeknek az áruknak maradandó hagyatékai; a kék-fehér bádogdobozok halászbárkákkal, szélmalmokkal és facipős fiatal párokkal, a lányok festői főkötőt hordtak. Ezek a képek feltűntek a konyhai falakon hímzett jeleneteken, amelyek körülbelül olyan hitelesek voltak, mint a 18. sz.-i chinoiserie-k.

A harmadik holland hullám Magyarországra szorítkozott. Az I. világháború után jótékonysági mozgalmat indítottak el. Belga és holland családok meghívták a rosszul táplált magyar gyerekeket - hadiárvákat, nagy családok fiait és lányait, a nagyvárosi szegények gyermekeit, akiket ideiglenes családjaikkal való tartózkodás alatt elárasztottak minden jóval a melegszívű anyák és apák. Amikor a gyerekek hónapok vagy egyenesen évek múlva visszatértek Magyarországra, meséltek a szélmalmok, halászbárkák, facipők és tulipánmezők országáról, a csodálatos tejről, sajtról, s csokoládéról. Elragadtatva beszéltek a jószívű mamákról és papákról, meg a kedves testvérekről, és a családok közötti levelezést német vagy francia nyelven folytatták még akkor is, amikor a magyar gyermekek elfelejtették a holland vagy flamand nyelvet, kivéve a Miatyánkot. 

Ezeket az összeköttetéseket nemzedékeken át fenntartották, még akkor is, amikor az eredeti holland vagy belga szülők és magyar gyerekek már nem éltek.

A második világháborúban, amikor a magyarok megtudták, hogy a megszállt Hollandiában és Belgiumban éheznek a gyerekek, szerettek volna meghívni gyerekeket ezekből az országokból Magyarországra, ahol ebben az időben az életnívó a megszorítások ellenére viszonylag magas volt. Naivak voltak; bár a magyar hatóságok beleegyeztek, a náci Németország lesöpörte a kéréseket.

A háború után újra a magyar gyerekek éheztek, és meg is érkeztek a meghívások Hollandiából és Belgiumból, bár kisebb számban, mint előzőleg. Ezek a kapcsolatok hirtelen véget értek 1948-ban... Hallottunk azonban esetekről, amikor holland szülőknek sikerült újra felvenni az érintkezést magyar gyerekeikkel, több, mint egy évtized után.

Ne nevessük ki ezeket az ügyetlen és giccses konyhai hímzéseket - valami tiszteletadás-félét jelentenek a holland és flamand szülőknek, akiknek emlékművei csak a nem felejtő magyarok szívében léteznek.” Forrás: http://www.kamjt.hu/cikkek/moskovszky/hollandkonyha.html