Március 8-ára kigondoltam, hogy családom Gödöllőre viszem egy egész napos kirándulásra. Barátaimnak mondtam, hogy a hétvégén Gödöllőre megyünk.
„Gondolom, a kastélyt nézitek meg. Szép ott az Erzsébet királynő kiállítás.” – Mondta minden barátom.
„Én a gödöllői művésztelep alkotóinak műveire vagyok kíváncsi. A kastélyt már láttuk korábban.” – Mondtam én.
Valójában kíváncsi lettem volna a kastély új kiállításaira is, de előtte utánanéztem a neten. Egy állandó kiállítás és három időszaki kiállítás van a kastélyban, mindegyikre külön belépőt kell váltani. Valójában egy kastély meglátogatása négy áráért! Én megnéztem, a városi múzeumban, hétvégi akcióban egy belépő áráért a királyi várótermet is meg lehet nézni a város másik végében. Két kiállítás egy áráért! Ez már családbarát múzeumi látogatás. Így is történt, hogy a Gödöllőt látogattuk meg a feleségemmel, mert nagylányaim a hétvégén külön utakra mentek.
Amikor megérkeztünk Gödöllőre a belvárosban kerestünk parkolóhelyet. Csodálkoztunk, hogy szombat délelőtt fizetni kell a parkolásért. A múzeum nyitása előtt megérkeztünk, szép napos időnk volt, ez alkalmas idő a fotózásra. A város már kevésbé, legalább is nehezen tudtam olyan beállítást találni, ahova nem szemtelenkedett be egy modern épület, vagy egy kínai bolt portálja. Nem igazán találtam meg városképben azt a múlt század elejei hangulatot, amit kerestem. Érdekességként meg kell említenem, hogy a gödöllői HÉV vonala máig nem tért át a jobb oldali közlekedésre, és mint az egyik képemen látszik a jobb oldalon levő vonat éppen felénk tart. Ajánlott: http://www.urbanlegends.hu/2005/09/jobboldali-kozlekedes-magyarorszagon/
A városi múzeum igen csak álmos kisvárosi hangulatban nyitott. A hivatalos nyitás után öt perccel kerültek az fogadó asztalra a jegytömbök, és a prospektusok. Ezt szívesen elnéztük, mert addig is szóval tartottak bennünket. A kiállítás nem okozott csalódást, volt egy kicsi gondosan felépített várostörténet. Voltak a kastélyból maradt eredeti bútorok. Nagyon szépen és gondosan válogatott kiállítás. Elmondható, hogy nemcsak a kastélyban vannak Grassalkovics és Erzsébet királynő relikviák. Láthattuk Brüll Adél egykori szalongarnitúráját, és róla készült eredeti portrét, melyet a régi irodalom tankönyvünkből ismertünk.
A Gödöllői művésztelep kettő és félteremnyi emlékkiállítása felejthetetlen. Fényképezős jegyet nem vettem, mert vaku nélkül úgy sem sikerült volna jó képeket készítenem. A képeket és az ismertető szöveget a végén megadott honlapokról vettem.
„XX. század elején Gödöllőn működő, a magyar szecesszió központi iskoláját jelentő Európa-hírű művésztelep megalapítója, Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben telepedett le a városban. Az Erdő utcában vásárolt ház köré hamarosan egy tolsztojánus - preraffaelita eszméket valló művészkolónia szerveződött, mely - akárcsak az erdélyi Diódon, a Boér család birtokán nyaranta együtt alkotó művészközösség - a művészetet a munka és az élet összekapcsolásával, a kereszténység otthon-, szeretet- és családeszméjére alapozva kívánta megújítani. A képző- és iparművészet egységére törekedve olyan művészetet akartak létrehozni, amely a magyar nép ősi motívumkincséből táplálkozva, a hagyományos polgári művészet helyébe lép. A gödöllői művésztelep magját jelentő, 1904-től működő szövőiskolában, a svéd származású Leo Belmonte irányításával, helybéli lányok tanulták a gobelinszövés művészetét. 1907-től az Iparművészeti Főiskola tanműhelye lett a szövőiskola, ahol Frey Rózsa vezetésével termelőmunka folyt. 1905-től sorra érkeztek az Erdő utcában házat vásárló vagy bérlő művészek: Juhász Árpád, Zichy István, Frecskay Endre, Undi Carla, Sidló Ferenc, Remsey Jenő, Raáb Ervin.
1907-ben költözött Gödöllőre Nagy Sándor, a művésztelep másik vezéregyénisége. Műteremházát - csakúgy, mint a szomszédjában lakó Leo Belmonte házát - az angol stílust a magyar népművészeti elemekkel ötvöző Medgyaszay István építőművész tervezte. A művészkolónia reform-életmódot élt: táplálkozásukban vegetáriánusok, öltözködésükben forradalmian újak voltak, a testi- és szellemi erőnlétet egyaránt fontosnak tartva rendszeresen sportoltak, zenedélutánokat, felolvasóesteket tartottak. Ruháikat és lakásuk berendezéseit maguk tervezték, gyakran készítették is, csakúgy, mint a gyermekjátékokat és mesekönyveket, mivel a művészet emberformáló szerepét a nevelésben-oktatásban is fontosnak vallották. Az összművészetre törekedve a képző- és iparművészet szinte minden ágát művelték: szövés, szobrászat, bőrművesség, bútorkészítés, üvegablak-tervezés, freskó- és táblakép-festészet, grafika. Művészeti ideáljuk: a nemzeti művészet megteremtése egy népművészetre támaszkodó, új, dekoratív stílus kialakításával, létrehozta a magyar szecesszió formavilágát. A népművészetben gazdag vidékeken tett országjárásuk, gyűjtőútjaik eredményeként alkotásaikban - üvegablakokon, freskókon, festményeken és szőnyegeken - megjelenik a magyar népmese-, és mondakincs. Alkotásaik fontos középületeink díszei: Körösfői-Kriesch Aladár freskói a Zeneakadémia és az Országház épületében, Nagy Sándor freskó-együttese a pesterzsébeti Szent Erzsébet templomban, legtöbb üvegablaka a budapesti pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya templomban látható, a gödöllői Premontrei kápolna hatalmas üvegképe, az Őseink hazára találása is az ő alkotása. A művészek ismert közös alkotásai: a marosvásárhelyi Kultúrpalota dekorációja, a budapesti lipótmezei kápolna, a temesvári Papnevelde, a velencei magyar kiállítási pavilon díszítése. Sikerrel szerepeltek a torinói, St. Louis-i és a milánói világkiállításokon, 1909-ben a Nemzeti Szalonban mutatták be a művésztelep tevékenységét. Irodalmi munkásságuk is jelen volt a közéletben, publikáltak a Művészet és a Magyar Iparművészet folyóiratokban, többen önálló kötetekkel is jelentkeztek. Nagy Sándor illusztrálta Ady Endre Új versek (1906) című kötetét, Várnai Zseni verseit, könyveket, antológiákat. Az I. világháború kitörése után a művésztelep kiürült, Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halálával meg is szűnt. Nagy Sándor és Remsey Jenő életük végéig Gödöllőn maradtak és az időközben államosított szövőműhely munkáját irányították.”
http://www.godollo.hu/turizmus/seta/latnivalok/?catalog3_id=164
http://www.szecessziosmagazin.com/magazin8/korosfoikrieschaladar150ev.php
