Az idei áprilisra nem lehet panaszom. Április elején sok-sok rózsaszínnel, magnólia virágokkal kezdődött a hónap. Április közepén a vidéki telkem gyümölcsfái ajándékoztak meg szebbnél szebb virágokkal. Április végén a baranyai körút mezői és virágai koronázták meg az áprilisi hónapom.

Pécsvárad után a régi hatos út mellett álltunk meg egy kicsit levegőzni. Olyan erős volt a repcetábla illata, hogy simán rá lehetett könyökölni. Olyan volt, mintha egy mézesbödönbe hajoltam volna. Szerintem Micimackó is ilyen illatokat érezhetett, amikor a mézesbödönben nyalakodott. Én meg csak sorra készítettem a képeket. Még többet is készítettem volna, ha a feleségem nem sürget a további utazásra.

Füvet nyírni Baranyában is lehet. Ezek a képek anyósom szülőházáról készültek azután, hogy feleségemmel lenyírtuk a füvet. Ilyenkor lenne jó a kertben pihenni, olvasni. Helyette irány a budapesti otthon.

Azért a sárréti pihenőnél még megálltunk. Én fényképeztem, repceföldet a távolban. Az ilyen látványra mondhatta a szegény ember a gyerekeinek: „Egyetek gyerekek! Szépek a vetések. Csak az a szélső nem a miénk, a többi mind másé.” Jutott eszembe ez a mondás, amelyet édesanyám szokott idézni az étkezések előtt.