Divat mostanában hazai városainkról, réges-régi metszeteket vásárolni. Lehet is licitálni aukciós házaknál is egy kisebb vagyonba kerülő tételekre. Régóta vadászom Pécs XVII. századi metszetére. Én nem tehetem meg, hogy eredetit vegyek, így beértem a másolattal is.
Szerencsém volt, mert Pécs felszabadításának -300 éves évfordulójára limitált szériában kiadott-, Johann Martin Lerc metszetet sikerült jó áron megvásárolnom. Ez ideális időben történt, mert még időben történt ahhoz, hogy feleségem születésnapi ajándéka legyen. Már 5 éve, hogy feleségemet az évfordulóra egy személyes élettörténetéhez köthető város régi metszetének eredetijével, vagy másolatával lepem meg. Múlt évben Nagymarosi látképet kapott góréval, de megvolt már Fulda, Pest, Marburg is. Pécs nevezetes hely, mert gimnáziumi éveiben itt tanult, és itt volt kollégista. A metszet megvásárlása után már csak keretezni kellett. Öt évvel ezelőtt még képkeretezőhöz vittem, de az több pénzt kért el a keretezésért, mint amibe maga a metszetem került. Az utóbbi években megpróbálom magam megoldani a keretezést. Most egy komplett régi keretes képet vettem meg, hogy Pécs metszetem méltó kerete legyen. Egy kissé nagyobb keretet kaptam, mint amekkora a metszetem volt, így a passzpartú mellett még maradt hely más képeknek is. Ajándék, ezek között három pécsi volt. Érdekes kortörténeti dokumentumok ezek a képeslapok, ezért megmutatom nektek a hátsó szövegüket is. A keretbe sajnos, csak a képes oldalukat tudtam betenni, és úgy ítéltem meg, hogy csak kettő mutat jól. A kettő metszethez kerülő képeslap reményeim szerint feleségemnél is pozitív emlékeket ébreszt fel. A Nádor szállós mindenképpen, mert a hetvenes években a „Nádor tekercs” nevű sütemény volt az egyik kedvence.
A képkeretemhez – olyan olcsó volt, hogy fizetéskor az ezresből még egy tízest vissza is kaptam -, még egy Renoiré képet is kaptam. Először azt hittem egy silány reprodukció, aztán amikor kibontottam, kiderült, hogy valódi vászonra készült képről van szó. Így aztán a valódi képet cseréltem másolatra. Azért a jövőkutatóknak is hagytam egy kis rejtvényt, mert visszaépítettem a hátoldalába az eredeti Renoirét is.
Az eredeti metszet feltételezett készítőiről: Johann Martin Lerch (geb. 1643, gest. 3.7.1693) Johann Martin Lerch wurde in Oberlenningen in Württemberg geboren. Er war zwischen 1659 und 1689 in Wien tätig, heiratete 1665 und hielt sich vorübergehend auch in Prag auf. Von seiner Hand sind vor allem Porträts, Darstellungen von Tagesereignissen, Heiligenbilder und topographische Darstellungen mit dekorativer Rahmung und Beiwerk bekannt. 1683 verfasste und veröffentlichte er eine Beschreibung der Belagerung Wiens durch die Osmanen mit Stichillustrationen. 1689 zeichnete und stach er das Karmeliterkloster "in der Wüste" bei Mannersdorf und etwa um diese Zeit auch ein großes Blatt mit einer Vogelschauansicht des Stiftes Klosterneuburg. Lerch starb 1693 in Wien.
Egy tanulmány szerint lányának férjével együtt Bécsben készítette és adta ki Bécsben a rézmetszeteit.
Matthias Greischer (Sankt Martin [Šmartno pri Litiji], ker. 1659. 2. 20 - 1712 vagy Buda, tem. 1697. 1. 7), bécsi grafikus, rézmetsző. 1684. 7. 4-én feleségül vette Anna Theresia Lerchet, Martin Lerch bécsi rézmetsző lányát. Az esküvőre a bécsi Szent István katedrálisban került sor. Egyik házassági tanúja Johann Jacob Hoffmann, Esterházy Pál egykori udvari rézmetszője volt. A felesége hozománya lehetővé tette számára, hogy 1685-ben Bécsben rézmetsző műhelyt és kiadót hozzon létre. Ez évtől rendszeresen közölt metszeteket Magyarország török alóli felszabadításáról. Ismertet metszetei Érsekújvár, Szolnok, Szarvas, Gyula és Thököly letartóztatása, történelmi magyarázatokkal. 1686 nyara után meghalt a hatéves fia, Matthias. 1687-ben apósával együtt több nagy formátumú metszetet adott ki. 1688-ban elkészítette Valvasor portréját. 1685 és 1689 között több levelet is váltott Thalnitscherrel, aki számára könyveket vásárolt. A leveleihez több rajzot is csatolt a török elleni harcokról. 1686 júliusának végén küldött neki egy vázlatot Buda ostromáról. 1688-ban a levelezés hirtelen megszakadt, mert Greischer 1688-1690 között Kismartonba költözött, ahol Esterázy Pál udvari "geográfusa és calcográfusa" lett. Harmadik fia, Mätl (Matthias) Kismartonban halt meg 1688 januárjában, majd a tavasz folyamán a lánya. Anna is elhunyt. Ugyanezen év tavaszán ikerlányai, majd 1689 decemberében egy újabb lánya született. 1690-ben Kismartonban elkészítette az Esterházy címer metszetét, melyet Esterházy Pál könyvében adtak ki a következő felirattal: „Celsissimi S.R.I. Principis Pauli Esterhasi Hungariae Palatini Geographo-Calcographus Aulicus fecit Kismartonij 1690”. Ettől kezdve a haláláig semmit sem tudunk a műveiről. A halála évét korábban 1712-re tették.
Forrás: https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Matthias_Greischer
