Vízimalmom nem lehet, legalább képem legyen róla. Ezért aztán a bolhapiacon vettem ezt a képeslapot. A képeslap 1918-ból származik, egy tenyérben elfér, mégis sok információ elfért már akkor rajta. A ráírtakról megállapítható, hogy János épp Oebisfeldben tartózkodik, és a csatlakozásra vár, hogy Hannoverbe jusson. A feltételes megállónál mit is csinálhatott János? Bartha Boriskára gondolt, és vett egy képeslapot, hogy elküldje neki. A néhány soros üzenetéből megtudtuk, hogy a tervezetthez képest még két órát kell Hannoverig utaznia.
2016.04.02. 06:21
1 komment
Címkék: papír régiségpiac
A bejegyzés trackback címe:
https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr988527592
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2016.04.04. 10:19:44
Én azokat a hegyekben, kis patakokra telepített vízimalmocskákat szeretem igazán..Láttam sokat, az Alpokban - még ha nem is működik mind - de megőrzik. Gyanítom itt nálunk túl sok már nem lehet belőlük.Azért az orfűi meglátogatását mindenkinek ajánlom.