Elkezdtem átnézni régi képeimet és blogbejegyzéseimet észrevettem, hogy májusi Fekedi kultúrházi programunkról nem is írtam. Most néhány hónap késéssel nézzetek meg néhány képet a Budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium diákjainak előadásából. Valódi teltházat hozott össze a kis Fekedi falu. Előadás előtt az egyik idősebb nézőtől hallottam: „Megnézzük, hogy mit tudhatnak a mi múltunkról. Előadás közben aztán pont arra esett a tekintetem, aki ezt mondta. Láttam, hogy könnybe lábadt szemekkel hallgatja és nézi a fiatalok produkcióját. Csendben megjegyzem, hogy hasonló történeteket én is hallottam a nagyszüleimtől. – A papírzsebkendőt nekem is kellett használni.

svabsors1.jpg

svabsors2.jpgMájus 20-22 között a színjátszó csoporttal Baranya megyében "turnéztunk". Három nap alatt négy előadást adtunk, és egy tévéfelvételen is részt vettünk.

svabsors3.jpg

Első nap Fekeden, másnap Pécsdevecseren és Pécsváradon, hétfőn pedig Pécsett a Koch Valéria Iskolaközpont kollégiumában szerepeltünk, mindenhol nagyszerű közönség előtt. Voltak olyan nézőink is, akik átélték a malenkij robotot, és egy nénivel is beszélgettünk, aki egy munkatáborban született. Igazán akkor kaptunk visszaigazolást a színdarab sikerességéről, és arról, hogy célba ért mind a darab, mind pedig az interjúsorozat alapján készített film mondanivalója, amikor többen elérzékenyültek az előadásunk végére, illetve nagyon sokan gratuláltak személyesen is.

svabsors4.jpg

svabsors5.jpg

Nem mehetek el amellett, hogy a sok előadás mellett milyen jól éreztük magunkat, és hogy mindenhol nagyon szívesen fogadtak minket. Innen is köszönjük a fekedieknek a házi pizzát és a jó hangulatú estét, a pécsdevecseri vasárnapi ebédet és epertortát, Pécsváradnak, hogy ilyen különleges helyen, a várban léphettünk fel, és egy gyors, de annál érdekesebb körbevezetést kaphattunk a vár és Magyarország legrégebbi templomának történetéről. Hétfőn a szabadidőnket azzal töltöttük, hogy körülnéztünk Pécs belvárosában, ezzel megkoronáztuk az utunkat.

svabsors6.jpg

svabsors7.jpg

Ez az út, úgy gondolom, hogy összehozta a csapatot. A késő esti beszélgetések a Koch Valéria kollégiumban, vagy vicces helyzetek az előadások közben, amiket közösen oldottunk meg, olyan történetek, amiket még sokáig emlegetni fogunk.

svabsors8.jpg

svabsors9.jpg

Ahhoz, hogy ez az előadás ilyen kerek, és jó legyen, nagyban hozzájárult Bozzai tanárnő és Örkényi tanárnő áldozatos munkája. Bozzai tanárnő minden előadásunk előtt bemutatta az interjúkból elkészült filmet, ami kiváló felvezetése volt az Örkényi tanárnő által megálmodott és közösen megalkotott darabnakDőlt betűs beszámoló forrása: http://dng-bp.hu/index.php/Sz%C3%ADnj%C3%A1tsz%C3%B3saink-fell%C3%A9p%C3%A9sei/

svabsors10.jpg

svabsors11.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.07.29. 07:10 Szólj hozzá!

Címkék: Sváb fesztivál

Franciaországi utunk vásárlós napját szervezték barátaink a sárkányok városába. Nekem legalább is az tűnt fel, hogy a város több házának tetején, az emlékműveken több sárkányt láttam. A városba direkt piacnapon mentünk, hogy ellenőrizhessük a turistakalauzokban írtakat.

sarlat1.jpg

sarlat2.jpg

sarlat3.jpg

sarlat4.jpg

Méz-sárga házak festői szépségű kuszasága, megannyi titkos kis utca, tér és piac varázsolja el azokat, akiket Sarlat-la-Canéda városába csábít a kíváncsiság. Mivel a régióban itt maradtak fent legjobban a középkori építészet remekei, ezért kedvelt helye a filmforgatásoknak és a gasztronómia szerelmeseinek, de sokan választják kiindulópontnak is, hiszen ide vissza-vissza térve könnyen felfedezhető a Vézère völgy csodás vidéke. A városka igen kedvelt desztináció, szilárdan tartja helyét az elsők között, mivel nehezen lehet ellenállni bájának, főleg ha az ember nyáron, azon felül is piacnapon vetődik macskaköves utcáira.

 sarlat5.jpg

sarlat6.jpg

sarlat7.jpg

Legismertebb piacai libatermékeket árulnak – de nem ám csak egy két fajtát – annyiféle terméket találunk itt, hogy választani sem lehet közülük. És ez duplázódik, ha az éves Fest’Oie, azaz a libafesztivál idején érkezünk. Ekkor nem csak a szárnyasból készült friss ételeket találjuk itt, hanem magát az élő állatokat is, illetve a város legjobb séfjeit, akik szabad tűzön készítik a finomabbnál finomabb étkeket.

sarlat8.jpg

sarlat9.jpg

Ha még nem jártunk errefelé, és szeretnénk megízlelni, az igazi francia piaci hangulatot, akkor erősen ajánlott, hogy a szombati piac legyen a fő úti célunk. A piac a St-Sacerdos katedrális körüli utcákon húzódik, és a szezontól függ, hogy éppen milyen hús és zöldségkülönlegességeket találunk az egyes árusoknál. Kaphatunk helyi gombaféléket, kacsa- és liba termékeket, illetve télen külön szarvasgomba vásár is van. A csütörtök esti piac már csak ráadás.

sarlat10.jpg

sarlat11.jpg

sarlat12.jpg

sarlat14.jpg

Sarlat városát, mely egybe épület a szorosan mellette található, de kevésbé ismert szomszédjával, sok esetben Sarlat-le-Caneda néven találjuk meg a térképeken és az útjelző táblákon. A Dordogne régió egyik legszebb és legkedveltebb falucskájáról van szó, pár kilométerre a régió névadó folyójától, Franciaország délnyugati részén. Amint már írtuk, az óváros igazi középkori éléskamra, főleg ha tavasszal vagy ősszel látogatunk ide. De ha sikerül elkapnunk a felkelő Nap első sugarait a sárga homokkő épületek falai, na az az igazán hangulatos pillanat.

sarlat15.jpg

sarlat16.jpg

sarlat17.jpg

sarlat18.jpg

Végtelenítve lehetne mesélni a városka utcáiban található boltokról, szobrokról, fém cégérekről, a kis kávézókról, a kovácsoltvas ablakrácsok cirkalmas díszeiről, így egy kicsit rövidebbre fogva azt tanácsoljuk, hogy elsőként az óvároson keresztülívelő Rue de la Republique gyalogos vonalán sétáljunk végig; innen jobbra is balra is kis utcák ágaznak el. Sarlat katedrálisát délkeleti irányban találjuk; arra amerre a szép Place de Payrou is helyet kapott. Északi irányban a bájos Place de la Liberté vár ránk, valamint a Rue des Consuls varázslatosan kanyargó utcái. Dőlt betűs részek forrása: http://vjm.hu/sarlat-la-caneda-a-piacok-varosa/

sarlat19.jpg

sarlat20.jpg

sarlat21.jpg

sarlat22.jpg

sarlat23.jpg

sarlat24.jpgA városból történő távozásunk előtt még a házak fölé néztem, és lám még ott is éppen egy zöld sárkányt véltem felfedezni. Lehet, hogy érdemes lett volna megvárni? Éppen Süsü érkezett volna a városba.

Szerző: MULTMENTO  2017.07.26. 06:00 4 komment

Címkék: játék épület sarokház szakrália

Az induló képen éppen turisták tanulmányozzák a Rosette kő emlékművét. Mi is sokáig néztük, és felidéztük ismereteinket a kőről. Sok mindenre emlékeztem, de sok mindenre nem. Többször láttam már filmet a Rosette kőről, és az azon levő szöveg megfejtéséről, de most, hogy ismét utánanéztem a neten sok minden újdonságnak tűnt. A posztban kerestem idézeteket a kőről és megfejtőjéről. A posztban levő összes képet Jean-Francois Champollion szülővárosában készítettem.

champollion1.jpg

“Basileountos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros”, vagyis: “az új király atyjától átvéve a királyságot” – így kezdődik a Kr.e. 196-ban V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó által hozott rendelet, amely – és az utókor számára ez a fontosabb – azt is előírta, hogy a gránittömbre a döntést fel kell vésni az istenek szavaival (hieroglifákkal), a nép nyelvén – démotikus írással – és görög nyelven is. A Rosette-ben (ma Rashid) közel kétezer évvel később megtalált gránittömb volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez. A titkot feltörő Jean-Francois Champollion kiskorától vonzódott az egyiptomi kultúrához. Tizenhárom évesen már tudott latinul, ógörögül, héberül és arabul, ismerte a cirill írást és a káldeus nyelvet, később a kínai, a perzsa és az etióp nyelvvel is foglalkozott. Legjobban persze a hieroglifák izgatták, egy kopt szerzetes hatására kezdte kutatni a hieroglif és a kopt írás közötti hasonlóságokat. Tizenhét évesen ismertetett eredményei annyira lenyűgözték a grenoble-i művészeti és tudományos társaságot, hogy a fiatalembert levelező tagjává választotta. Párizsban nyílt alkalma tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált Rosette-i kő másolatát, de az első találkozás kudarccal zárult, a kő nem adta ki titkát. Champollion, immár a történelemtudományok professzoraként, a következő éveket Grenoble-ban töltötte. 1821-ben tért vissza Párizsba, ahol romló egészsége ellenére egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írás, valamint a hieroglifák összevetésével. 1822-ben jött rá, hogy hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. A végső megfejtéshez az segítette, hogy észrevette, a hieroglif írásban egyes jeleket gyűrű vesz körül. A görög szövegben ugyanitt az uralkodó szó szerepel, így adódott a következtetés, hogy ezeken a helyeken egy-egy fáraó neve szerepel. A Kleopátra és Ptolemaiosz neveket felhasználva Champollion megfejtette a hieroglifákat, majd a sztélé egész szövegét. Champollion a Rosette-i kő, valamint egy obeliszk és az Abu Szimbel templomnál talált tekercsek segítségével arra is rájött, hogy a hieroglifák nemcsak betűt, hanem betűcsoportokat is jelölnek, gyakran hiányoznak a magánhangzók, és hogy az egyiptomiak piktogramokat is használtak. Két év alatt szinte az összes hieroglifát megfejtette, felfedezéseit 1824-ben A hieroglifák pontos rendszere című könyvében tette közzé. Champollion 1828-ban végre Egyiptomba is eljutott, a majd két éven át tartó expedíció eredményeit leíró négykötetes műve azonban már csak halálát követően jelent meg. Az Akadémia tagja lett, 1831-ben pedig az ő vezetésével alakult meg az első egyiptológia tanszék Franciaországban. Mindössze 41 éves volt, amikor két szívrohamot követően 1832 március 4-én meghalt, befejezetlen egyiptomi nyelvtanát és szótárát fivére adta ki. Forrás: http://cultura.hu/aktualis/champollion-a-hieroglifak-megfejtoje/

champollion2.jpg

champollion3.jpg

1799. július 15-én talált rá Pierre-Francois Bouchard a Nílus-deltában fekvő Rashid melletti erődítési munkálatok során a rosette-i kőtáblára, melyen V. Ptolemaiosz fáraó (ur. Kr. e. 204-180) egyik dekrétumát örökítették meg egyiptomi hieroglif és démotikus írással, valamint ógörög nyelven. A sztélé forradalmat hozott az egyiptológia tudományában, ugyanis annak segítségével – és Jean-Francois Champollion zsenialitásának köszönhetően – 1400 év után sikerült megfejteni az egyiptomi írás és nyelv titkát.

champollion4.jpg

champollion5.jpg

A rosette-i kő – melynek jelzője a Rashid városnév francia alakjából ered – az elmúlt két évszázad során valóságos fogalommá vált a tudományos zsargonban, ám a lelet a maga nemében egyáltalán nem számít egyedülállónak. A kutatások jelen állása szerint biztosan állíthatjuk, hogy a Ptolemaidák korában bevett szokás volt, hogy a fáraók rendeleteit görög és egyiptomi nyelven is közzétették a sztéléken, sőt, azokat a klasszikus hieroglif és a hétköznapok során használt démotikus írásjegyekkel is felvésték. A rosette-i kőtáblán – az idézetben foglaltakkal ellentétben – például egy V. Ptolemaiosz nevében kiadott rendeletet olvashattak az alattvalók, mely abból az alkalomból született, hogy a gyermek fáraó támogatói sikeresen levertek egy felső-egyiptomi felkelést.

champollion6.jpg

champollion7.jpg

Több mint valószínű, hogy ebből a sztéléből több példány is készült, ám a 4. század végétől fogva, a kereszténység, majd az iszlám térhódítása nyomán az ősi szentélyekből – sőt, adott esetben akár a piramisokból is – egyszerű építőkövek lettek. Minden bizonnyal a Nílus-deltában előkerült rosette-i tábla is így érkezett Alsó-Egyiptomba, a szállítás azonban komoly károkat okozott a vésett feliratban. A hieroglif szöveg jelentős része elpusztult, a démotikus és a görög szakasz viszont szerencsésen átvészelte az évszázadokat, míg Pierre-Francois Bouchard, a Nílus völgyében állomásozó francia erők egyik mérnöke a rashidi erődítési munkák során rá nem talált a hatalmas kőre.

champollion8.jpg

champollion9.jpg

Mint ismeretes, az egyiptológia jövőjét Napóleon 1798. évi merész hadjárata alapozta meg, mely azzal a céllal indult Egyiptomba, hogy – India elérésével – gyarmatain keresztül kényszerítse térdre Franciaország legfőbb ellenfelét, Angliát. A katonai géniusz utóbb kudarcot vallott ezen a téren, ám az expedícióban részt vevő tudósok hada annál csodálatosabb eredményeket ért el – nem csak a franciák, de az egész emberiség javára. Az 1798–1801 között feltárt leletek közül kétségtelenül a rosette-i kő volt az egyik legjelentősebb darab, melyet Napóleon utasítására Alexandriába szállítottak, hogy megkíséreljék megfejteni a hieroglifák és az ősi egyiptomi nyelv rejtélyét. A franciák mondhatni nagylelkűek voltak, hiszen másolatok formájában más nemzetek tudósaival is megismertették e nagyszerű lelet feliratát, ám a követ így sem sokáig tarthatták birtokukban.

champollion10.jpg

champollion11.jpg

Napóleon szökése után az Oszmán Birodalom túlereje lassan felmorzsolta az expedíciós erőket, 1801-ben pedig – hathatós brit támogatással – a törökök sikeres partraszállást hajtottak végre a Nílus-deltában. A franciák hamarosan kapitulációra kényszerültek, ám a műkincsek körüli háború csak ezután vette kezdetét: Étienne Geoffroy Saint-Hilaire a felhalmozott kutatási anyagok elpusztításával fenyegette meg az angolokat, így a győztesek belementek az egyezkedésbe, de a rosette-i kőre vonatkozó kéréseket mindvégig visszautasították. Az expedíció túlélői végül a sztélé nélkül tértek haza Franciaországba, amely 1802-ben Angliába – és III. György király (ur. 1760-1820) nagylelkűsége folytán –, a British Museum tulajdonába került. A páratlan értékű műemlék egyébként mindmáig Londonban tekinthető meg.

champollion12.jpg

champollion13.jpg

A brit–francia rivalizálás már szinte a rosette-i kő felfedezésének pillanatában megkezdődött – a szigetországi tudósok egy ideig hamisítványnak nevezték a sztéléről készített másolatokat –, és a versengés a lelet elszállításával sem ért véget. A franciaországi tudósok ezután azzal a célkitűzéssel vágtak bele a munkába, hogy ők találják meg elsőként a hieroglifák kulcsát, amit a Földközi-tenger medencéjében ekkor már 1400 éve kerestek, mindenféle eredmény nélkül. E rejtély megoldása persze igencsak nehéz feladat volt, hiszen Plutarkhosz és az 5. században élt Hórapollón eleve téves irányba kalauzolták a kutatókat – azt állították ugyanis, hogy a hieroglifák egy gondolatot, fogalmat jelölnek –, így nem meglepő, hogy a középkori arab és kora újkori európai tudósok egyaránt kudarcot vallottak.

champollion14.jpg

champollion15.jpg

Miután Bouchard-ék rájöttek, hogy a rosette-i táblán látható háromféle írással ugyanazt a szöveget jegyezték le, soha nem látott lehetőség mutatkozott az egyiptomi nyelv és jelrendszer megismerésére, ami – az alapok lerakásának tekintetében – végül két évtizedet vett igénybe. Paradox módon az első sikerek a démotikus szöveg kapcsán születtek, melyben a svéd Johan David Akerblad és a francia Antoine-Isaac Silvestre de Sacy 1802-re azonosította a görög személyneveket. Ezeket a kutatási eredményeket, valamint Jean-Jacques Barthélemy korábbi hipotézisét felhasználva a brit Thomas Young 1814-ben a hieroglif jelekkel írt, kartusokba foglalt neveket is sikeresen elolvasta.

champollion16.jpg

champollion17.jpg

Innentől látszólag már csak egy lépés volt az egyiptomi nyelv megismerése, ám a görög nevek kibetűzésének dacára az még mindig az ismeretlenség homályába burkolózott. Young után újabb nyolc év telt el, mire az ókortudomány egyik legnagyobb zsenije, Jean-Francois Champollion rájött arra, hogy a hieroglifákkal – az értelmezést segítő szimbólumokkal kiegészítve – az egyiptomiak szintén mássalhangzókat jelöltek, és élete hátralévő tíz évét ezek megfejtésének szentelte. A francia férfi páratlan nyelvtudásával a démotikus írás terén is korszakalkotó felfedezést tett, ugyanis a koptból eredeztetve több jelet is sikerrel azonosított. Ezzel bizonyossá vált, hogy a rosette-i kő középső része szintén egyiptomi nyelven íródott, és megkezdődhetett e rég elveszett idióma megfejtésének évszázados munkája, aminek alapjait Champollion fektette le. Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1799_julius_15_a_rosettei_ko_megtalalasa/

champollion18.jpg

champollion19.jpg

champollion20.jpg

champollion21.jpg

champollion22.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.07.22. 06:47 6 komment

Címkék: épület emléktábla sarokház

Vendéglátónk elvittek bennünket Rocamadourba, mert szerintük a helyet mindenképpen látnunk kell. Egészen jól el is jutottunk a városhoz. Ott egy hatalmas parkolóhelyen kerestünk helyet. Nagy nehezen mind a három kocsival leparkoltunk. Amikor a csoportunk összegyűlt, a környéken egy kolostoron kívül más épülete nem láttunk.

Hol van itt a város? – Kérdeztük.
Alattunk. – Mondták vendéglátóink.

rocamadour1.jpg

És valóban, hamarosan megtapasztalhattuk, hogy a kolostor kertje egy szakadék szélére épült. Ha a szakadék szélére álltunk le lehetett látni a sziklára épült városra. A városba egy szerpentinen tudtunk lejutni, mely egyben a város Kálváriájaként is szolgált. Ehhez hasonló nagyságú, és szépségű kálváriát még nem láttam, lefelé menet le is fotóztam mindegyik stációt, mintha magyar kálvária lenne.  Aztán fotóztam én rengeteget. Ehhez a poszthoz összeállítottam néhányat. Ezen kívül a netről kerestem néhány ismertetőt, hogy Ti is megtudjátok hol is jártunk.

rocamadour2.jpg

Rocamadour olyan elképzelhetetlen helyen fekszik, hogy nincs is hozzá hasonló. A meredek szilafalra majdnem teljesen függőlegesen épített település madonnája es az ehhez kapcsolódó bizarr ceremónia messzi földről vonzza a zarándokokat. Forrás: http://www.indulhatunk.hu/utazas/franciaorszag/provence-alpes-ctte-d-azur/avignon/a-templomos-lovagok-kincse-es-hagyateka-kulonos-legendak-nyomaban-franciaorszagban-8295032

rocamadour3.jpg

A montserrati Fekete Szűz, avagy a La Moreneta gondosan megmunkált faszobor, ami Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja. A 9. század óta tisztelik, és jelenleg a Santa Maria de Montserrat-kolostorban található.

 rocamadour4.jpg

A hely zarándokhellyé vált, ugyanis a 66 centiméter magas, ezüstlemezkékből készült, nyakláncot és koronát viselő szobor a gyermek Jézus általános ábrázolására hasonlít. A sziklára épült város Miasszonyunk-kápolnájában helyezték el, magasan az Alzou-folyó mély völgye fölött. A közhiedelem szerint a Fekete Szűz a 12. század óta készteti arra a zarándokokat, hogy megmásszák a meredek sziklafalat.

rocamadour5.jpg

A szobor azért különleges, mert az azóta eltelt években az áldása állítólag megkereszteletlen gyermekeket támasztott föl, megvédte a tengerészeket. Emellett elősegítette a termékenységet, és megszabadította a fogságba esetteket. Számos uralkodó és szent látogatott el a szentélybe, és borult le az alakok előtt, köztük Clairvaux-i Szent Bernát, IX. Lajos, Szent Domonkos, XI. Lajos, II. Henrik és 1172-ben felesége, Eleonóra királyné.

rocamadour6.jpg

A Fekete Madonna a legenda szerint nem csupán egyszerű csodákra képes, úgy tartották ugyanis, a fekete szín is annak tudható be, hogy azzal a sokszor sötétebbnek tartott, titokzatos oldallal áll kapcsolatban, mely képes uralkodni élet és halál felett. Épp ezért nem egy olyan történet keringett közszájon, mely arról szólt, hogy a Fekete Madonna képes volt visszaadni halott csecsemők és gyermekek életét. A leghíresebb esetek közé tartozik egy 1489-es esemény, melynek során egy hároméves fiú fulladt a patakba, mikor azonban anyja a szobor elé tette a halott gyermek testét, az feltámadt. Nem sokkal későbbi az a legenda sem, mely egy földművelő hatéves fiáról szól: a gyermek leesett egy ló vontatta szekérről, melynek kerekei halálra zúzták. Mikor azonban a Fekete Madonna elé vitték, akihez családja hosszan imádkozott, a fiú élve és egészségesen térhetett haza.

rocamadour7.jpg

Mi az a Fekete Madonna?

rocamadour8.jpg

A Fekete Madonnák vagy festmények, vagy - túlnyomórészt fából, de olykor kőből faragott - szobrok. A képeken mindig az archetipikus Mária-alak szerepel, és gyakran rajta van a gyermek Jézus is.

rocamadour9.jpgSok Fekete Madonna hatalmas vallási jelentőségű tárggyá vált, és fontos csodák forrásának hiszik őket. Számos közülük jelentős zarándoklatok célpontja lett.

rocamadour10.jpg

A Fekete Madonna nevét az alakok, Mária és Krisztus sötét bőrszínéről kapta. A Fekete Madonna egészen jellegzetes: a sötét vagy fekete színű arc és kéz ellenére európai, világos bőrű jegyeket mutat. Némelyik szobor a készítése során használt anyagtól - mely gyakran lehetett ében vagy más sötét fa - kapta a színét. Néhány magyarázat szerint a szobrokon és az ikonokon az alakoknak egykor világos bőre volt, ami idővel megsötétedett a gyertyakoromtóI. Forrás: http://femina.hu/utazas/kepeken_a_szobor_amely_gyerekeket_tamasztott_fel_a_rejtelyes_fekete_madonna/

rocamadour11.jpg

rocamadour12.jpg

rocamadour13.jpg

rocamadour14.jpg

rocamadour15.jpg

rocamadour16.jpg

rocamadour17.jpg

rocamadour18.jpg

rocamadour19.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.07.19. 06:50 2 komment

Címkék: épület szakrália

el_camino1.jpg

Franciaország Lot megyéjében töltöttük a nyaralásunkat. A híres zarándokút egyik kedvelt útvonala pont ezen a megyén megy át. Már Magyarországon elterveztük, hogy több nap lesz programunk a zarándokút egy-egy nevezetes állomása. Az egyik nap – az időjárás szerinti legalkalmasabb napon – úgy terveztük, hogy az útvonal egy részét autentikusan tesszük meg, mint ahogy ezt elődeink is tették. A zarándokutunk nagy napja, pont az én születésnapomra esett. Úgy látszik ez számomra így rendeltetett.

el_camino2.jpgAz útjelző, ahol elindultunk.

el_camino3.jpgAlig egy kilométer múlva már egy helyi pásztorlakba mehettünk be.

el_camino4.jpg A pásztorlakban friss széna várta a zarándokokat.

el_camino5.jpg A pihenőhelyen emlékkönyv is volt, melybe mi is elhelyeztük kéznyomainkat. Itt éppen csapatunk legfiatalabbja rajzol, hagyja ott művét.

el_camino6.jpg A pihenőhely kívülről.

 el_camino7.jpgEzt az autót sem mostanában hagyták sorsára.

el_camino8.jpg Tipikus mohás fa. Az úton folyamatosan énekes kabócák szolgáltatták a kísérő zenét, de lencsevégre egyet sem sikerült lekapnom.

 el_camino9.jpgAz erdőben rakott kőfalakon mindenütt megjelenik a moha és a pók.

 el_camino10.jpgZarándokok hagyták hátra.

el_camino11.jpgMindenki a saját tempójában haladt, de 4 kilométerenként bevártuk egymást egy kis megbeszélésre, és egy kis frissítőt vettünk magunkhoz.

 el_camino12.jpgAz első pihenő után még együtt. Aztán majd megint szétszóródva fogjuk járni a magunk útját.

 el_camino13.jpgItt éppen utolértem és lehagyni készültem két társunkat. Aztán megállásra kértek, és egy kabócák által kísért születésnapi koncertet kaptam.

 el_camino14.jpgSzép kis gazdasági épület lehetett régen.

el_camino15.jpgEz a kis tükrös játék az egyik bekerített tanya kerítésoszlopán lógott.

 el_camino16.jpgTipikus kőkerítés, és mögötte a tanyaépület.

 el_camino17.jpgJellemző útrészlet.

 el_camino18.jpgAz árnyékom mindenhova elkísért.

el_camino19.jpgMajdnem learatott gabonatábla. A többiek szerint a kombájnnak elfogyott az üzemanyag, és ez maradt a Szerintem csak a „NIKE” lefizette a traktorost. Én bónuszként kaptam a derült égre egy szív alakú felhőt.

el_camino20.jpg A megtett utunk egyik jelölő köve. 

Szerző: MULTMENTO  2017.07.15. 06:28 4 komment

Címkék: könyv emléktábla szakrália

Nyaralásom utáni első posztomat olvashatjátok most.  Egybefüggő két hetet kellett eltöltenem szabadságon, mert a munkáltatóm ragaszkodott hozzá. Két hétig nem is mehettem be a munkahelyemre. Természetesen azért telefonon megtaláltak így is, de a kis telefonos tanácsadás után hamar visszatértem a szabadságos tevékenységemhez. Az első hete Franciaországi túrázással telt. Franciaországban élő barátaink meghívásának tettünk eleget pont egy tucatnyian. Harminc éve meglévő barátságunkat mélyítethettük el, úgy hogy közben belekóstoltunk az „el Camino”-zásba is.

nyaralas1.jpg

Első reggel, amikor felébredtem a társaság nagy része még aludt. Én meg elindultam egyedül felfedezni a falut. Kellemes időjárás, igazi mediterrán környezet. A nap épp, hogy felkelt. Mentem ötszáz métert, és aztán eleredt az eső. Visszaszaladtam, és amikor visszaértem a házhoz már elállt is az eső. Az eső után aztán nyugaton a hegyek fölött megjelent a szivárvány.

nyaralas2.jpg

A szemközti telek oroszlánja mindezt különleges légköri jelenséget nagy nyugalommal szemlélte.

nyaralas3.jpg

A ház, ahonnét felfedezni indultam. Az első reggel az egyik falusi gazda ment a teheneihez, a határba, és örömmel jött hozzám üdvözölni. Bemutatkoztunk egymásnak, és rájöttünk, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. A francia tökéletes német kiejtéssel megkérdezte tőlem, hogy németül beszélek-e. Én válaszoltam, hogy igen. Erre aztán ő franciául folytatta, hogy ő nem.

nyaralas4.jpg

Ebből a fajta hortenziából sokat láttam.

nyaralas5.jpg

Szobánk ablakából kitekintve.

nyaralas6.jpg

A vidékre jellemző szarvasmarhák legelője. A legelőt szelídgesztenyés szegélyezi.

nyaralas7.jpg

Kilátás a dióligetből, a hegyekre.

nyaralas8.jpg

Ez itt egy magán tó.

nyaralas9.jpg

nyaralas10.jpg

Ez volt régen a falu mosodája. Igazi önkiszolgáló, hűs vizű forrással, és francia nyelvű tájékoztató táblával.

nyaralas11.jpg

Ezzel a táblával üdvözlik a járművel érkezőket.

nyaralas12.jpg

nyaralas13.jpg

Régi házak. Mindkettő előtt egy-egy totemoszlopot találtok, ha kerestek. Ezekből a totemoszlopokból van több is, egy helyi művész készíti, és dekorálja vele a falut.

nyaralas14.jpg

A templom udvara, ahol éppen pétanque-t játszanak.  A pétanque francia eredetű golyójáték. Neve a „mozdulatlan lábak” jelentésű francia pieds tanqués kifejezés szavainak összevonásából származik. A golyójátékok már a középkortól rendkívül népszerűek voltak a francia hadseregben, IV. (Szép) Károly király a 14. században be is tiltotta őket a katonák számára, hogy ne vonja el túlságosan a figyelmüket.A játéknak sok helyi változata volt. A provence-i La Ciotat-ban történt, hogy Jules le Noir-nak, az egyik játékosnak megbénultak lábai, ezért nem tudta messzebbre dobni a golyót 10 méternél. Környezetében a játéknak egy olyan változata alakult ki, amelyben 50 centiméter átmérőjű körből kellett 6-10 méterre dobni a golyókat. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9tanque

Szerző: MULTMENTO  2017.07.12. 06:52 4 komment

Címkék: játék fa virág épület sarokház