A következőkben bemutatom egy kis projektemet, melyben egy régi leveses tál kicsit szokatlan módon született újra és most napi használatban van.

Ez a tál jelöletlen, de biztos, hogy nem szecessziós, hanem annál régebbi, a „Lukafai üveggyári raktár pécsett“ gyár terméke, mely német exportra készülhetett a XIX. Század közepén.Nagyon szép kézzel festett dekoráció van a tálon, inkább írnám le Empir stilusúnak, de  valójában ez egy valódi Biedermeier porcelán tál.

Mi lesz belőle? 

●     A fedelébe méretre vágatok egy tökröt és az üvegessel rögtön bele is ragasztatom, így kézi tükörként használható a teteje.

●      Az alsó részébe kerül egy kivehető tálcácska egy darab fából kivágva. A kivehető tál kétfelé lesz osztva, méghozzá a tál fogójának ívét utánzó osztással.

●      A tál alatt, elképzelés szerint két merevítő borda lesz, mely az alsó részt három fele osztja, a három részbe, színes vattapamacsok és egyéb apróságok rakhatóak.

Már alig várom, hogy a hozzá szükséges anyagokat beszerezzem és elkészítsem titokban. Szerintem az egész asztalkának nagyon szép dísze lesz. Terv, hogy 2009.március 8-ra elkészüljön. 

Tegnap voltam a barkácsboltban, kaptam faanyagot, ugyan csak fele olyan vastag, mint amilyen kell, de duplán összeragasztom és a vastag anyagból fogom kivágni. Az aljára valószínűleg kartont fogok ragasztani és filcet, mert ez merev és anyagszerű hatása lesz. Az alsó szint pedig egy osztott keret lesz, melyen a felső tartó fog állni. Remélem szombaton az összeragasztás meglesz. Szombaton sikerült a ragasztás, vasárnap már szerettem volna kivágni a mélyedéseket, de sajnos nem maradtam egyedül, pedig a Váci utcába elmehettek volna vásárolni.  Kitaláltam a technológiát és minden munkafolyamatot. A lyukvágóval két oldalról kivágom a két kört és a két szív két felső ívét. Majd a szív alját dekopir fűrésszel kivágom,azután már csak a körbevágás van vissza, ami biztos, hogy sikerülni fog. Az aljára vékony rétegelt lemezt ragasztok (zöldségestől hozok gyümölcsös ládát, abból nagyon jó vékony anyag nyerhető, aztán már csak a pácolás lesz hátra. Meg aztán el ne feledjem zöld filcet és egyéb hozzávalókat is kell még vennem, de előbb legyen meg a nagyobb munka. Igen, és a tükör belevágása, de azt csak azután, ha látszik, hogy megvan a fa rész, mert ha mégsem tetszik a megoldás, még az üvegpolc is a megoldási variációk között van. Megpróbáltam a tervrajzot elkészíteni  „Paint“ rajzoló programmal, de nem sikerült, mindegy majd lefényképezem a sablont, meg a részeredményeket.

 Most már előbbre haladtam, egy balszerencsés véletlennek köszönhetően Marcsi elesett és két napra kórházba kellett vonulnia. Közben sikerült kivágni a felső piperepolc rekeszeit, a tervektől el kellett térni, mert a szív kivágása nem egy egyszerű feladat, kis ívekből áll, ezért végül egy szív készült el és két háromszög. Sajnos lefényképezni nem tudtam, mert megint rendetlenkedett a gép akkuja. Apropó ezt is kellene venni, mert villámgyorsan lemerül.

Egymás mellé tettem a két lukafai leveses tálat, 160 éves életükben talán most először kerültek így egymás mellé. A németországi a sorszám alapján később készült, mint az Ókígyósi, és az aranyozása, festése is sokkal élénkebb, szinte újszerű, valószínűleg csak dísznek használták egy német nagypolgári lakásban. Olyan jó, hogy most itt vannak és remélhetőleg a német új funkciót is kap, a jövő héten üvegeshez is viszem és meglesz a tükör, egyszer majd kicsempészem.  Nagyon várom már, hogy a pipere doboz feneket kapjon. Aztán filcet is kell venni, és hát még sokat ragasztani. A zöldségestől ládát kell kérni, ami az alsó rekeszt és a feneket kiadja. A koszos munka végül is elvégezve.

A zöldséges láda is elhozva, a ládát szétszedtem és már a piperepolc alja is megragasztva, sőt cseresznye pác is vásárolva. Holnap az alsó elosztó rekeszt is el akarom készíteni és akkor már csak a pácolás és filc ragasztás és berendezés van hátra, legalábbis az alja készen lesz.  A tetejét pedig szerintem az üveges néhány napra vállalja, jövő hét elején elviszem a tetőt, melybe be kell vágni a tükröt.

Közben részlegesen lebuktam, mert Marcsit hazahoztam a kórházból és nem tudtam elég alaposan eltakarítani a fűrészport. Most sejt valamit, de szerintem leveses tálból átalakított porcelán pipere doboz belsejére nem is gondol. Így leírva elég agyament ötlet, de hát így a régi, szép lukafai tál új életet kezdhet és nem a szeméttelepen kötött ki. Végeredményben egy gyűjteményi mutogatni való darab.

És itt van használat közben egy kép róla: