A múlt év tavaszán történt, hogy a vidéki ház padlásán takarítottunk, fémhulladékot gyűjtöttünk, hogy a MÉH-be vigyük és ne a padlás födémjét terhelje. A padláson került a kezembe két rozsdás és koszos fémlap, nem tűntek szokványos fémhulladéknak, ezért félretettem őket és nem dobtam le a többi lim-lom közé.  Nagyon meglepődtem, amikor napfénynél megnéztem a fémlapokat. A fémlapokról kiderült, hogy kis domborított lemezre nyomott szentképek, ugyan nagyon koszosan és kissé rozsdásan. A kis szentképekhez nem nagyon mertem hozzányúlni, mert féltem, hogy megsértem a festést és nagyobb lesz a kár, mint a haszon. Ezek a szentképeket  a II. Vh előttről valók, legalább is a családi emlékezet nem ismerte fel őket, pedig ha a II. Vh. után kerültek volna a családhoz, arra valaki biztosan emlékezett volna. Így a két szentképecske egy borítékban felutazott velem Pestre, hogy új életet kezdjen. A képeket elvittem egy restaurátorhoz szakérteni, „fémikonként” határozta meg őket, és azt ajánlotta, hogy óvatosan letisztítja és nem restaurálja, csak konzerválja őket egy vékony lakkréteggel, hogy az állaguk tovább ne romoljon. El is készült a két kis ikon, nagyon szépek lettek, már csak arra várnak, hogy előbb vagy utóbb a falon függjenek. Ki tudja  hányszor imádkoztak az ikonok alatt, míg a padlásra nem kerültek?  

Szerző: MULTMENTO  2010.04.06. 16:11 komment

Címkék: szakrália

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr51899197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása