A Húsvétot tradicionálisan vidéken a szülői háznál szoktuk tartjuk meg minden évben. Az idei év kivétel volt. Minden Húsvéton a gyerekek feladata, hogy az ajándéknak fészket készítsenek, amibe majd a nyúl „tojik”. A gyerekeink felnőttek, már a kisebbik lányom is 19 éves. Azért a fészeképítés itt Budapesten sem maradhatott el. Fű és virág ugyan nem volt a fészek építéséhez, de a lányok ötletesen egy zöld törölközővel megoldották a fészek építést. Kreatív gyerekek. A nagyobb gyerek, amikor ötéves volt, azzal ugratta a felnőtteket, hogy egy ajándék fatojást adott minden hozzánk érkező vendégnek, hogy törje össze, és jót mulatott, hogy egyiknek sem sikerült. Jancsi bácsival si eljátszotta Kata a szokásos fatojásos trükköt és nagyot derült. Jancsi bácsi, gondolta megfogja a lányom és kérdezett: Ezt a tojást milyen tyúk tojta? Mire a lányom szinte gondolkodás nélkül rávágta: Fatyúk. Azóta is emlegetjük azt a csodás fatyúkot. Visszatérve az idei sztorihoz. A kisebbik lányom idén gondolt egyet és ő is viszonozta az ajándékozást, azaz közölte az Édesanyjával: Anya tessék fészket építeni, mert nem jön a nyúl ! Nejem sokáig gondolkodott miből tudna fészket építeni fű nélkül. Az egyik ajándék boros dobozban találtam szalmát, azt adtam hozzá. Kiválasztotta a feleségem az egyik komatálunkat és a komatálba tette a szalmát. Láss csodát a felnőtteknek is megjött az idén a nyúl, és micsoda szép kézműves kávéscsészét tojt. Szerintem kerámia nyúl volt. Kerámia vagy valódi, most már mindegy, de ez a fészek olyan jól sikerült és az ajándék olyan jól mutat benne, hogy a fényképét most iderakom a blogomra.