Pénteken Ballagáson voltam. Miközben a beszédeket hallgattam, mert a beszélóket látni nem lehetett a tömegtől az iskola udvarán egy kis kompozícióra lettem figyelmes. Az épület tervezője Lajta Béla kísérelte anno kihozni a téglaburkolatból az akkori idők divatos magyaros szecessziós motívumát. Ez nem sikerült neki, így csak egy alig egy négyzetméterse próbálkozása maradt meg. Ilyenre álmodta meg, de téglából nem lehet nagyon lekerekített aprólékos díszítést készítnei. Később Hegedűs Ármin nem próbálkozott tovább és végül meglakotta azt a téglaoroszlánt, mely a tornaterem bejárata fölött van. A téglaoroszlán jól sikerült, a mai napig nagyon reprezantatív. Olyan, mintha téglából egyszerre kelne életre Egyiptom elfeledett piramisai, szfinxei, de engem leginkább Mezopotámia oroszlánjaira emlékeztet. Az oroszlán mindenesetre jól érzi magát, száz év után is egy helyben ül, és esze ágában sincs leugrani a hallgatóság közé. Lajta Béla valószínűleg a bibliai édenkertet álmodta a falra, de Hededűs Ármin lejött a földre és végül sikeredett egy orszlán a Noé Bárkájáról, de így is szép.