Örököltünk egy zsebóratokot, melyből az óraszerkezetet felhasználták, talán egy karórát készítettek belőle. Erről az óráról azt állították, hogy teljesen magyar és a Szentgotthárdi magyar óragyárban készítették, hajdanán. Az interneten, de könyvekben sem sokat írtak a magyar óragyártás történetéről, így összesen annyit sikerült megtudnom: Az Első Magyar Óragyár Részvénytársaságot Kohl Fülöp nagy részben svájci tőke bevonásával alapította 1896-ban. Az épületben 1921-ig működött az óragyár. 
Sokáig kerestem szentgotthárdi zsebórát, míg végül egy működésképtelen darabra leltem. Az óra nagyon megtetszett, mert még ilyen szép tokot soha nem láttam. Egy igazi szecessziós zsebóratok nárciszos ábrázolással. A Nárcisz egy igazi magyar virág, a Zalai dombokról lehet néha nárciszmezőket fényképezni tavasszal. Én ugyan nárciszmezőt még nem láttam, de majd csak eljön annak is az ideje. Visszatérve az órához, ezt is Celldömölkre küldtem az órás barátomhoz, aki szerint ezt az órát sem lehet donor nélkül javítani. Úgy látszik ezt az órát a mi családunknak gyártották, mert az órás levele után néhány nappal, egy ugyanilyen óraszerkezetű egyszerűbb óratokú zsebórára leltem, nem is drágán. Így lett két hasonló zsebórám. Aztán az órás barátom a kettőből, csinált egy tökéletes, működő igazi magyar zsebórát. Ugyan a neve „drukkeres” zsebóra a németből jött, mint a drukker szavunk. Gondolom annak idején ezt azért nem magyarosították, mert mire elterjedt volna nyomógombos állítású zsebóra, kiváltotta a korszerűbb típus, ahol is a mutatóállító és felhúzó tengely ugyanaz. A zsebóra most már fél éve működőképes és jó tudni, hogy száz év után is teszi a dolgát ez a kis egyszerű szerkezet. Az óra másik érdekessége, hogy a csapágylemezen a Szentgotthárdi órák márkajelzése: „stilizált kakast”, ott kukorékol a hátuljában hirdetve, hogy volt egy óragyárunk az előző századfordulón.
