A régi porcelánokat és kerámiákat nagyon szeretem, mint már eddig is bebizonyosodott. Nemrég kerestem egy porcelán tálcát a konyhába, mert a korábbi festett bádog tálca már vállalhatatlan volt. Hétköznapi használatra jobban szeretek régi tárgyak közül válogatni, mert azok sokszor még tovább bírják, mint mostanában gyártott társaik. Határozott elképzeléssel mentem a Damjanich utcai régiségkereskedésbe, egy egyszerű nem túl dekorált tálcát kerestem. Volt ebben a régiségkereskedésben számtalan antik darab, de vagy vastag volt, vagy olyan széles pereme, hogy alig fért rá valami. Ennek a tálcának pedig az lesz a funkciója, hogy az előkészítő pulton gyűjteni lehessen rajta a fűszereket,  olajat, ecetet, ami mindig kell, hogy kéznél legyen. Hosszas keresgélés után egy ovális hófehér tálat találtam, mely a 850 Ft-os árával a legolcsóbb is volt. Az eladó mondta, hogy ezt a jelzést nem ismeri, de ez egy Csehszlovák porcelán a 70-es, 80-as évekből, így nem antik.  Örültem a tálnak nagyon, és otthon be is fogtam a régi bádogtálca helyett. A család a tálcát egy hétig észre sem vette, pedig naponta, használták róla a fűszereket. Örültem is annak, hogy  úgy tekintek rá,  mint a konyha megszokott  tárgyára.  Aztán mégiscsak észrevették és megkérdezték, hogy milyen idős, én rámondtam a régiségkereskedő becslését, hogy jó harmincas, aztán valami nem hagyott nyugodni és megkerestem a jelölést az interneten és láss csodát, a jelölést 1945-ig használták, mert később meg is szűnt ez a Csehszlovák gyár. Ez a tálca is már egy jó hatvanas, pedig nagyon fiatalosan tartja magát és nem néz ki többnek 20-nál.