Aki ezt a blogot olvasgatja, gondolom feltűnt neki, hogy egy állandó formai elem a bal odalon kis képecske. Gondolom a legtöbb olvasó nem is tudja pontosan mit lát a képen, ebből a blogbejegyzésből most kiderül, hogy mit és miért választottam címlapképnek. A címlapképen nappalink egyik kedvelt bútordarabja látható az ónémet könyvesszekrény. Persze ez a szekrény nem volt mindig itt. A szekrény koronája szerint 1937-ben készítették, méghozzá ET-nek, aki a feleségem nagynénje. Érdekes kis története van ennek a szekrénynek. Ez a szekrény stelázsinak készült a nagynéninek, amikor férjhez ment. A helyi asztalos az akkori véméndi szokás szerint készítette el fenyőfából ezt a stelázsit (kamrapolcot). Eredetileg a bútornak az esztergályozott díszei ezüst színűek voltak, és az oszlop szélei aranyozott színűek, azaz festett bútor volt. Nem minden stelázsi kapott fiókokat, ez szerencsére eredeti Zsolnay porcelán fogantyúkat is kapott. A kamrapolc egészen a II. Világháború végéig szolgált a család tulajdonában. A II. Világháború után a nagynénit kitelepítettek az országból. Természetesen a nagynéni bútorait és házát nem vihette magával, így maradt a bútorral együtt a ház a Magyarországra betelepített székely családra. Ez a bútor aztán mégiscsak visszakerült a családhoz, mert apósom az ötvenes évek végén a telepestől megvette nővérének a házát a benne hagyott bútorokkal együtt. Ezt a kamrapolcot már úgy kapta vissza a család, hogy a szekrény koronarésze hiányzott. A polc a nyolcvanas évekig a család kamráját szolgálta, tele volt a legjobb lekvárokkal. Miután a kamrában „kiszolgált” a lakatos műhelybe került, ahol mindenféle szerszám, gépzsír, stb. tárolója volt. A fiókjai a felellés pillanatában rozsdás szögekkel volt tele, az oldalába százas szögeket vertek és oda volt felakasztva a kutya láncától kezdve kerti traktor ékszíjig mindenféle. Aztán egyszer a padláson megtaláltam a polc eredeti ónémet koronáját. Ekkor jött az elhatározás, hogy ebből a polcból egy használható a készítéskori állapotot vissza kell hozni. Erről az állapotról még fénykép sem készült, de a bútorrestaurátor asztalosunk sok fantáziát eleinte nem nagyon látott benne, aztán átbeszéltük, hogy mi mindent kellene megcsinálni rajta. A felső esztergált ónémet díszekből egyetlen darab maradt meg, hármat újra kellett gyártani, alulról a második polc új, és a hátlap is vadonatúj, mert eredetileg egy vászonlepedő lehetett kifeszítve, ha volt egyáltalán. Felülettisztítás és helyreállítás után egy sötétebb érett fenyős árnyalatot kapott a végső politúrozás előtt. Most felújítva mindenki kedvence és nappalink ékessége. A restaurátornak is annyira tetszett, hogy honlapjára a referenciamunkái közé tette a róla készült képet. 
Nemcsak a bútor érdekes ezen a képen. A könyvespolcon levő minden tárgynak és könyvnek külön története van, melyre most nem térnék ki, talán majd más bejegyzésekben azokról is írok. A könyvespolc fő helyét Jókai Mór Összes Műveinek Centenáriumi kiadása foglalja el. Jókai regényeit az egész család szereti,több regénye megvolt már korábban is. A nyolcvanas években jött az ötlet, hogy vegyük meg Jókai összes művét egy egységes kiadásban. Jókai Mór összest többször adtak ki a történelemben. A 70-es években kiadott Akadémia sorozat néhány darabja megvolt, de már a nyolcvanas években sárgultak a lapjai. A feleségemmel akkor úgy döntöttünk, hogy nekünk a Centenáriumi Révai kiadás kell! A Centenáriumi Jókai sorozatot sokszor hiánytalanul lehet kapni, persze „borsos” áron. Én úgy döntöttem, hogy időm van, így darabonként kezdtem el vásárolni 25 éve a Centenáriumi Jókai sorozat darabjait. Huszonöt év alatt eljutottam odáig, hogy lassan két kezemen megszámolhatom, hogy mennyi hiányzik a száz kötethez. Amikor meglesz mind a száz, akkor fogom a teljes sorozatot restauráltatni. Természetesen, azért nemcsak Centenáriumi Jókai köteteink vannak. A könyvespolcon foglalnak helyet Jókai német fordításai is. Jókainak sajnos még nincs meg minden németre fordított műve, de a lényegesebbek már megvannak. 
