Ezt a kis történetet a könyvről barátomtól kaptam sok szeretettel megosztom Kedves Olvasóimmal:
1967-et mutatott a naptár. Már nagycsoportos ovis voltam, és bár még olvasni nem tudtam, de felbonthatatlan barátságot kötöttem a könyvekkel.
Volt 1 kedvencem. A Pihe Pali. Egy tollal töltött rongybaba kalandjairól szólt, amit minden egyes alkalommal végig izgultam. Természetesen betéve tudtam a könyv összes mondatát. És mivel egy meséskönyv nem is könyv rajzok nélkül, az illusztrációkat is nagyon kedveltem. Csak pár színes kép díszelgett benne, a többi fekete-fehér volt.. Sebaj, egy ügyes ovis találékony, és mivel én az összes rajzot színesnek szerettem volna látni, hát fogtam a ceruzáimat és szépen kiszíneztem Rónay Emi zseniális fekete-fehér illusztrációit. Pihe Pali egyszerre volt izgalmas mesekönyv, és remek kifestőkönyv.
Szeptemberben iskolába mentem, és nagyon elfoglalt lettem. Pihe Pali megpihent a polcon, és Anyu egy óvatlan pillanatban bevitte magával az oviba, hogy abból olvasson föl délután az ovisainak. ( Lehet, hogy neki is tetszett a mese?)
Teltek a hónapok és a mesekönyv eltűnt! Szőrén-szálán! Sem otthon nem volt, sem az oviban. ( lehet hogy másnak is tetszett a mese? )
Teltek az évek és az évtizedek. Pihe Pali nemcsak a polcról tűnt el, hanem az emlékeimből is.
Mígnem.
2010-et mutatott a naptár. Blogot írtam akkoriban és meséket. Múltmentő barátommal – aki szintén bloggerkedett, mondhatni ő volt a felbujtó, hogy írjak én is a neten – beleástuk magunkat a régi könyvek felkutatásába, és az ezzel kapcsolatos élményeinket le is írtuk.
A feledés homályából hirtelen felbukkant Pihe Pali. Már csak a címére emlékeztem, de rákerestem a neten, ahol a képernyőn beugrott a jól ismert mesekönyv fedlap. Szerettem volna újra átlapozni, vágyat éreztem, hogy újra birtokolhassam, a magaménak tudjam a könyvet, de nem sikerült megszereznem.
Egyszer csak Múltmentő barátom egy sikeres kiállítás megnyitója kapcsán kis csomaggal kedveskedett nekem. Izgatottan , remegő kézzel, dobogó szívvel bontogattam, mert éreztem, egy könyvet rejt a csomagolás. Uram fia! A Pihe Pali volt a csomagban!
-Istenkém! Hogy sikerült megszerezned?- kérdeztem, de barátom csak titokzatosan mosolygott.
Másnap – vasárnap volt – a kora reggel a fotelban talált. Ölemben a Pihe Pali. 42 éve újra a főhőssel élhettem át a kalandokat. Minden egyes mondatára ráismertem, újra kívülről tudtam, megsimogattam a színes képeket, mint annak idején, Pihe Pali és én újra egymásra találtunk. Mit nekünk az elmúlt 42 év? Semmiség volt az!
