Előző posztom kapcsán a százpengősök kapcsán előkerült az 1918-as Rubel és a Beregszászi múzeum. Egyik barátom korábban megmutatta nekem a beregszászi múzeumban készült fotóit. Érdekes múzeum, de mégsem a kiállítástól válik érdekessé. A múzeum barátom elmesélése szerint az ottani iskolaigazgatónak köszönheti létét, meg az iskolának, aki az igazgató gyűjtőszenvedélyének helyet tudott biztosítani. Általános iskolában és is találkoztam a beregszászi iskolaigazgatóhoz hasonló lelkes iskolaigazgatóval. A mi iskolaigazgatónk a Pista bácsi tanórákat már nem sokat tartott, de délutánonként két szakköre volt a fafaragó és a helytörténeti. Én mindkettőre jártam, és az ottani indulás és élmények nagyon meghatározták későbbi hobbimat. A helytörténeti szakkör alatt alakítottuk ki az iskolai múzeumot. Saját magunk restauráltuk a régi antik falusi szerszámokat. Az akkori iskolai papírgyűjtések után hétvégén átválogattuk a több köbméternyi összegyűlt papírhalmazt, és láss csodát több antik imakönyvet, bibliát és háború előtti újságot találtunk az újrafelhasználásra bevitt papír között. Így kezdődött negyven évvel ezelőtt az én múltmentésem.
