Az idei költészet napjára Ady Endrétől szeretném kedvenc veresemet idézni. Már napok óta dúdolom magamban Ady „Imádság háború után” című versét. A 70-es évek óta kedvencem ez a vers. Először a Szélkiáltó együttestől hallottam egy iskolai kiránduláson. Nem akármilyen kirándulás volt. A Mecsekben a Melegmányi Völgyben volt egy egész napos főzőversennyel és kulturális programokkal színesítet iskolai rendezvény. A színház színpada egy erdei út volt, a nézőtér pedig a domboldal. A fák között az avaron ültünk és hallgattuk az előadást.
Ady mindig is kedvenc költőm volt, már általános iskolás koromban elolvastam Bölöni György: Igazi Ady című könyvét. Egyetemista koromban pedig táborozásokon sokszor énekeltük, hisz a legtöbb gitárosunk tudta játszani.
Most amikor kikerestem a verset, csodálkoztam, hogy ez a vers 1908-ban jelent meg először a Nyugatban. Azt gondoltam, hogy ez biztos Ady első világháború alatt írt vereseinek egyike lehetett, de nem, ez bizony az első világháború előtt már megvolt.
A képeket 2011 április 10-én készítettem Budapesten a VI. ker. Benczúr utcában, az egykori Liget Szanatórium falán elhelyezett Ady emléktábláról.
Ady Endre
Született 1877. november 22. Érmindszent; Elhunyt 1919. január 27.
Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 5. szám
ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN
Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.
Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
