Összesen ennyi információt kaptam a képről. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e a blogomra, és írjak-e róla. Nem egy jó téma a dohány, hisz a média már napok óta a dohányzásellenes törvényről beszél. Engem nem zavarnak a dohányosok, sőt a családban a nagyapám és dédnagyapám is erős dohányos volt. Dédnagyapám nem is füstszűrős cigarettát, hanem a legolcsóbb szivart szívta, mégis 98 évet élt. Kilencvenhét évesen dédnagyapám megszökött a kórházból, mert ott megtiltották neki, hogy a reggel szokásos pálinkával és a szivarjával kezdje a napot. Így nem igazán tudok azonosulni a majd januárban életbelépő dohányzásellenes törvénnyel. Bár ez előbbi gondolom a blog olvasóimat nem nagyon érdekli.

Visszatérve a képre. Utánajártam, és most már nemcsak a levélíróm szerint, de 100%-osan állítható, hogy ez dohányvágó. Legalább is annak legfontosabb alkatrésze a dohányvágó kés. Érdekes eszköz volt a dohányvágó, mint ahogy az internetről letöltött képen is látható, eredetileg a dohányt egy vágódeszkán vágták, és a vágódeszkát belehelyezték egy elkerített tálcára, hogy a dohány egyetlen morzsája se vesszen kárba. Jó kis eszköz volt ez, még akár most is tudnám használni, hisz ezzel tökéletesen lehetne petrezselyem vagy kaporzöldet aprítani.