Én bizony egyes tárgyakról nem tudom megmondani, hogy micsodák. Pontosabban ez a padláson talált tárgy vagy sámfa, vagy kaptafa. Én inkább a sámfára szavaznék, mert nem cipészhagyatékban találtam, de lehet, hogy mégis kaptafa, mert én a kaptafát rugósként ismertem egy meg egy fix nagyságú tárgy. Megnéztem az interneten sámfáról és kaptafáról készült fotókat és definíciókat, de attól sem lettem okosabb. Így jobb híján a kedves olvasóra bízom, hogy minek gondolja ezt a tárgyat.
Egy kis segítség a meghatározáshoz innét:
sámfa
‘láb alakú fa eszköz, amelyet cipő kifeszítésére használnak’. A szó sám előtagja ismeretlen eredetű.
kapta
‘kaptafa, fából készült lábfej alakú cipészeszköz’, ‘‹átvitt értelemben› sablon’: regényei mind egy kaptafára készülnek.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén kopito, szlovák kopyto’ (‘pata, kaptafa’). A magyar szóalakra a nyíltabbá válás és a két nyílt szótagos tendencia hatott: kopito đ kapita đ kapta. Lásd még kapocs, kapotnyak, kopja.
A sámfám története számomra ott kezdődött, hogy a padláson megpillantottam sok ócskaság között, lásd az első képen. Nekem nagyon megtetszett, kerestem a párját, de nem találtam. Aztán elhoztam magammal hoztam, mert ugyan így fél-párasan eredeti funkciójában használni nem tudom, de ezzel nekem így is további terveim vannak. Restaurálása nem tartott sokáig, mert csak nagyon koszos volt, így alaposan háziszappanos vízzel lemostam. Száradás után szétszedve lecsiszoltam, aztán méhviaszos kencével átkentem, és máris újszerű állapotban ragyog. Kipróbáltam a cipőbe, de az én 42-es cipőmben lötyög. Ha valamelyik nagyapáé lehetett, akkor kislábon élhetett.
Képek: A sámfám vagy kaptafám útja a padlástól az asztalomig.
