„ Tudom volt már,de ha még nem tartod unalmasnak a témát küldök a mamám általános iskolai emlékkönyvéből pár bejegyzést. Az osztálytársaitól kapta 7.-8. osztályban.” — írta és küldte hűséges blogolvasóm az alábbi képeket. Én nem tartom unalmasnak az emlékkönyveket. Nem tudom a blog olvasói hogy vannak ezzel. Olvastam például egy emlékkönyv alapján írt életregényt H. László Magdától itt: http://www.emlekezem.hu/szemelyes_tortenetek/hlaszlo_magda_emlekkonyv_a_xx_szazadbol_.html
Nagyon megható— gondolom a tulajdonosának is —, elővenni és átlapozni egy-egy ilyen könyvet. Személyes történetek bontakoznak ki a lapokból. Mégis az ember úgy érzi, hogy ez annál több, egy korszak történelme.
Ez a kis sokat forgatott emlékkönyv is sokat tudna mesélni, de ha csak gyönyörködni akarunk a szebbnél-szebb rajzokban és kézírásokban, akkor is ajánlom, hogy nézzük végig az alábbi néhány képet.
