Nagyon szeretek kirándulni. A kirándulásainkat szeretem megismételni, mert hiába megyünk ugyanarra a helyre az nem lesz ugyanolyan. Van amikor, kevesebb, de inkább másodszor, vagy harmadszor többet ad a hely. Az én kedvenc helyem a Majki kastély. A Majki kastélyba először 1989-ben jártam, azóta sokszor és sokakat vittem oda, hogy ők is megismerhessék ezt a csodát. Remélem szerencsés hétvége lesz, bár a legutóbbi majki látogatásunkkor a Kastély udvarán fekete macskát láttunk, de szerencsére nem futott át előttünk.
Kedvcsinálónak Majkról Esterházy Péter Harmonia Caelestis regényéből idézek két részletet
A nagymamának küldött levelekre oda kellett írni U.P. Oroszlány. Utolsó posta; s ez oly titokzatosan hangzott, mintha a nagymama a világ végén lakott volna, illetve még azon túl is egy lépéssel. Rendszeresen kellett írni, nem levelet, hanem lapot, nyílt postai levlapot, és ő is ilyeneket küldött nekünk. Elképesztően unalmas lapokat kaptunk s írtunk. Ő arról, hogy milyen az időjárás és hogy áll a kukorica, mi meg – lényegében mi is erről.
Majkon lakott, ezért ő volt a majki nagymama, ellentétben a pesti nagymamával, aki a Monitor utcában lakott.
A majki kastély eredendően egy szerzetesrendnek épült, a kamalduliaknak. Az öcsémmel volt egy kamaldulis-játékunk, lényegében összeveszés vagy veszekedés helyett. Nagymama mesélte, hogy ezek a „bencésekből léptek ki”, és nem beszélhettek egymással. A kamaldulizás azt jelentette, hogy a kezdeményező vigyázzállásból egy nagy, hangsúlyos lépést előrelépett, mintegy kilépett a bencésekből, és ezáltal nem lehetett hozzászólni. Az öcsém jobban betartotta a hallgatást, mint én, igaz, ő elég szemetül használta, vagyis vita közben, hirtelen kilépett a bencésekből, én meg ott álltam az érvelésem kellős közepén megfürödve. Ilyenkor lényegében úgy viselkedtem, mint II. József, amit nem részleteznék, de a kamalduliakat is ő tiltatta aztán be.
Fehérbarátoknak is nevezték oket, mert fehér csuhájuk volt, melyet elől-hátul kötény egészített ki, derekukon barátzsinór fogta össze; lábukon leginkább sarut, ritkábban csizmát viseltek, fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. A főépületet körbevevő cellaházakban laktak, ősapám építette nekik (nem tudta, hogy a nagymamámnak is építi). A házban négy helyiség volt, hálószoba, műhely, kamra, kis kápolna, és egy hosszú-hosszú folyosó. Meg egy kis udvar. A szomszédba nem lehetett átlátni. A némasági fogadalom nyáron és télen három-három napra föl lett oldva. Vajon mit beszélhettek ekkor egymással? Három napig mit? Ha megbetegedtek, kitettek egy fazekat az ablakba, innét tudták a fráterek, a fel nem szentelt rendtagok, hogy baj van.
Képek : A legutóbb Majki kiránduláson készült őszi képek
