Igyekszem szép és jó dolgokról beszámolni itt a blogon. A hétköznapok meg olyan meglepetéseket hoznak, amitől a családunk költségvetése pengeélen táncol. Mondhatnánk szerencsések vagyunk, mert vannak aranytartalékaink. Például ez a képen látható bögre, de ezt nem adom, mert ez az enyém. Nemrég kaptam a születésnapomra és nagyon megszerettem a kis aranyost. Ez is Kacatbolti termék, én ott sokáig szemeztem vele. Persze nem lett volna drága, de jelölés nem volt rajta, így nem tudtam melyik gyárban készült, én meg szeretem tudni egy porcelán korát, készítőjét. Ettől függetlenül kézbe véve a bögre azt mondta: „Én egy korai Zsolnay vagyok, melyet Budapesten aranyoztak.” Ezek persze csak érzések, de lehet, hogy mégis igaz. Visszatérve a bögrére én legutoljára juoghurtot ettem belőle, egy nagyon szép II. világháború előtti kanálkával. Még jelzés is van a kanálon, mely miatt én sokáig azt gondoltam, hogy ezüst. Szerettem volna megtudni a készítőjét, így elővettem egy nagyítót. A nagyítóval aztán olvashatóvá vált a jelzés szövege: GOWE ALPACCA