Tudom, hogy most nyár van, de emlékezni mégis lehet egy hetvenegy évvel ezelőtti télre. A filmet, amelyről most írok régóta kerestem, mert az Arizona mulatóról alig találtam képanyagot, és nem találtam filmet sem. Mindig is érdekelt ez a magát csodabárnak hirdető mulató. Rátonyi Róbert könyvét olvastam róla, melyet nem fényképfelvételek, hanem művészi rajzok illusztráltak. A színes rajzok alapján el is hittem, hogy tényleg úgy nézett ki. Az illusztrátor Vogel Erik az Arizóna mulatóban kezdte, mint díszlet és jelmeztervező. A Havi 200 pengő fix című filmről is tudtam, hogy egyes jeleneteit az Arizona mulatóban forgatták. Arról meg azt olvastam, hogy a legjellemzőbb részlete, a csilláron forgó hölgyeket a cenzúra kivágatta, mert a hölgyek mellei nagyon merészen kivillantak. Hiába az akkori erkölcscsőszök ezt nem tűrték el. Egyszer csak megtaláltam azt a filmet, mely hitelesen mutatja be a mulatót. Csak egy bökkenő volt, hogy azt a filmet egyetlen TV csatorna se tűzte ki műsorára, és még az Interneten sem találtam meg se nézhető, se letölthető formában. Aztán rátaláltam a neten, hogy a film a Magyar Nemzeti Filmarchívumnál magánszemélynek is megvásárolható. Interneten megrendeltem, és két hét múlva át is vettem a filmet. Már többször megnéztem.
Jó felismerni a filmen azokat a szereplőket, kikről az említett könyvben, vagy egyéb internetes dokumentumokban olvashattam. Jól látható a filmen Miss Arizona, amint a színpad alól díszes ruhájában kiemelkedik, de felismerhető Miss Dolly is, kiről lánya így emlékezik: „
Anyu már 19 évesen Olaszországban táncolt. Emlékeim szerint 1936-ban ismerte meg aput, a városligeti Plantás bárban. Később az Arizónába szerződött, ahol 1938-41-ig – születésemig - dolgozott. Az egykori brossúra megörökíttette a csodabár három gyönyörű szólótáncosnőjét, balszélen őt, akit művésznevén Miss Dolly-nak hívtak. Innét:
http://www.drummuseum.hu/cikkek_m.php?a=k&id=7
A filmről ezt írja Kurutz Márton:
Budapest történetének külön fejezete lehetne a főváros zenével való kapcsolata. Sokan sokféle szerenádot írtak már Budapesthez, a megihletett dalszövegírók éjjel is éppoly csodálatosnak látták, mint napsütésben. A századforduló korábban már idézett, híres slágere, a Látta-e már Budapestet éjjel? - igaz, némi címváltoztatással - életre kelt filmen is: Dáloky János készített érdekes snittfilmet 1940-ben Látta-e már Budapestet télen? címmel, amelyhez a zenét Vincze Ottó írta. A filmnek az alkotók a "Jazz-fantázia a hóban" alcímet adták, s ehhez a zenei meghatározáshoz Kerti Lajos felvételeinek összevágásakor is tartották magukat. A Magyar Filmiroda gyártásában készült rövidfilm egyike a kor legérdekesebb alkotásainak. Stílusában és eszközeiben nagyon emlékeztet Dziga Vertov szovjet-ukrán filmrendező világhírű filmkísérletére, az Ember a felvevőgéppel című 1929-es lírai filmriportra, amely szintén a városban lakó emberek hangulatát, mindennapjainak levegőjét, ételeinek ízét kívánja visszaadni a mozgófényképek mozaikkockáinak rendezett-rendezetlen egységében. Dáloky filmjében olyan kevéssé fontosnak látszó fővárosi részleteket is bemutatott (s ezzel egyidejűleg dokumentált is), mint a Szürketaxi vállalat központi garázsa, a neonreklámok fényében zajló éjszakai élet vagy a legendás hírű Nagymező utcai Arizona mulató, amelyről ez az egyetlen autentikus, riportszerű filmfelvétel.
