Franciaországban jártam a családdal öt évvel ezelőtt. Lozère megyébe voltunk hivatalosak barátainkhoz. Felejthetetlen egy hetet töltöttünk el barátainkkal egy legalább háromszáz éves épületegyüttesben. A helyet eredetileg a középkorban alapították és egy egykori apátság birtokközpontja volt. Állandóan most két család lakja. Mi 11-en meg is háromszoroztuk egy hétre az ott lakók létszámát. Nem töltöttük ám tétlenül azt az egy hetet, mert kirándultunk a közeli és távolabbi városokba, sőt egy napot a Tarn folyón is raftingoltunk. Az egyik nap a ház körül is hasznossá tettük magunkat, helyreállítottuk és utána beüzemeltük az egykori kemencét. Már emberemlékezet óta nem használták, ezt a kemencét, de mégis az egykori tulajdonosai tökéletesen megépítették. Valójában elég volt kiásni a kemence előterét, amelyben egyes helyeken fél méter magasan állt a vagy száz éve behordott föld. Ritkán esik arrafele, de ha esik a magasabb helyekről a kemencéhez az áradat mindig vitt egy kis iszapot, ami miatt a kemence előtere csak görnyedve volt járható. Több óra kubikus munka és megtaláltuk az eredeti járószintet, mely kőlapokkal volt burkolva. Magához a kemencéhez már nem is kellett hozzányúlni, mert a tisztítás után teljesen használható lett. A környékről hordtunk tüzelőnek kiszáradt cserjéket, és begyújtottunk.
