Szombaton bolhapiacon voltam. Nem is kellett messze mennem, mert Budapesten az Arany János utcai metrómegállótól 200 méterre (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.) egy fedett Bolhapiac van. (Nyitva tartás minden Szombaton: 11:00 - 17:00)
Szerencsére nem túlzottan ismert és nem sokat reklámozott, ezért alig van több eladó, mint vevő. Ez igazán családias légkört eredményezett. Láttam vevőket, akik a eladó vendégszékein boldogan csevegtek az eladóval, akik egy-egy antik tárgyról mesélték az éppen eszükbe jutó egykori jobbnál jobb történeteket. Itt találtam én is egy több, mint százéves kottafüzetre. A kottafüzet borítóján Medgyaszay Vilmáról készült egykori szecessziós rajz. Már régóta ilyen grafikára vágytam.
A Magyar színházművészeti lexikonban olvastam:
A fiatal Medgyaszay Vilmát, Krecsányi Ignác színtársulatának szubrett-primadonnáját Beöthy László 1904 nyarán a krisztinavárosi színkörben látta meg, és azonnal szerződtette a néhány hónappal korábban megnyílt Király Színházhoz. Medgyaszay Vilmára bízta Iluska szerepét Kacsoh Pongrác–Bakonyi Károly–Heltai Jenő János vitéz című daljátékában. A fiatal, szőke primadonna, a címszerepet játszó Fedák Sári partnereként valósággal berobbant a pesti színpadra. Molnár Ferenc is ott látta először. Molnár afféle ötletmesteri minőségében és mint Beöthy László legszűkebb baráti körének tagja, gyakran bejárt a János vitéz próbáira, és sokat segített az előadás létrehozóinak. Amikor a Modern Színházat szervezték, Molnár elsőként Medgyaszay Vilmát csábította át, aki akkor már a francia sanzonett, Yvette Guilbert bűvöletében élt. Medgyaszay Vilma hátat fordított a Király Színháznak, a háromfelvonásos színpadnak, és az új műfaj, a néhány perces, illanó sanzonok előadásának szolgálatába szegődött. Nem bánta meg. Az Andrássy úti színház megnyitó műsorában Szirmai Albert–Gábor Andor Altatódalával „addig sohasem sejtett mélységekkel és finomságokkal gazdagította ezt a műfajt”. A sanzon refrénje pedig olyan népszerű lett, mint napjainkban a slágereké:
Jön az éj feketén,
Te ne félj, kicsikém,
Csak aludj, kicsi lány, csak aludj!
Tovatűn, ami gond,
Ami bűn, ami ront,
Csak aludj, kicsi lány, csak aludj!
Az Altatódal sikere hatással volt a költőkre, muzsikusokra, a fiatal színésznemzedékre és a közönségre is. Valóságos láz tört ki Pesten: mindenki a kabaré területére igyekezett. Kosztolányi Dezső így örökítette meg ezt a jelenséget: „Emlékszem azokra a pesti éjszakákra, mikor az első kuplék felzendültek, s mindenütt kabaré volt, nemcsak az erre a célra készült négy-öt helyiségben, de a kávéházakban, a magánlakásokban, sőt két ember közt is, aki véletlenül találkozott egymással az utcán. Mindenki szójátékokat faragott. A kupléírók karonfogva jártak a körúton. Fiatalemberek a konferansziéi pályára készültek. Gyakran megtörtént, hogy a kávéház egyik felében habos kávét ittak gyanútlan polgárok, a másik felében pedig az utcáról beverődött nagy hajú fiatalemberek verseiket olvasták, hegedültek, és ismeretlen színinövendékek szavaltak, vagy énekeltek.” Innét: http://mek.niif.hu/02000/02065/html/2kotet/122.html
A kottafüzetet megvettem és hazavittem. Otthon aztán gondoltam meghallgatom a sanzont. A gramofon online-on meg is találtam a dalt két változatban is, az egyik pont a Medgyaszay féle előadás.
