A mai posztom ipari kerámiákról szól, így akit nem érdekel a téma ne is olvassa tovább. Nekem egy héttel ezelőtt, amikor még nem esett le az idei hó a városligeten át fényképezni való kedvem lett. Akkor nem a természetet, nem is a házakat, hanem villanyoszlopokat fényképeztem rendületlenül. A villanyoszlopokon a porcelán szigetelők érdekelnek, így hát olyan képeket készítettem, hogy ezek is látszódjanak.
Diákkoromban a komlói szénerőmű látogatáson voltunk. Az egész erőmű, olyan színtelen és egyhangú volt. Aztán kiértünk az udvarra, ahol az erőmű transzformátor állomása volt. Hatalmas színes porcelán szigetelők. A legszebb része volt az erőműnek. Az erőmű főmérnöke megjegyezte: „Zsolnay porcelán szigetelők”
A szénerőmű látogatás óta aztán figyelem a porcelán szigetelőket. Tudom, hogy a Magyarországon használatban levő porcelán szigetelők nagy része még mindig Zsolnay termék.
Az egyik kedvenc könyvem a „Zsolnay” könyv 1980-ban a Corvina kiadó adta ki. Gyár és családtörténet Zsolnay leszármazottak tollából. Ez a könyv szerintem olvasmányos, egy valódi megtörtént családregény. Nem kitalált, mint a Dallas, vagy az Onedin család és mégis élvezhető. Itt olvastam: „1883 novemberi számlákban szerepelnek először szigetelők a Ganz gyár számára.„ (Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz visszaemlékezései). A Zsolnay porcelánszigetelő gyártás ezek szerint már 129 éve létezik. Az általam fotózottak porcelán szigetelők egy része már biztos nem Zsolnay, ezt bizonyítja az a közeli kép is az egyik szigetelőről, mely az öntési hibát is mutatja. Szerintem a Zsolnayak ilyent nem engedtek volna ki a gyárkapun. 
