A Rottenbiller utcán felfigyeltem egy házra, melyről azt gyanítom, hogy Zsolnay Kerámiával burkolt.
Rottenbiller u. 15. Walla-ház (eklektikus, 1894). Figyelemre méltó díszes homlokzata, illetve puttófejes, oszlopos lépcsőháza. Innen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rottenbiller_utcaA ház homlokzatán a WJ monogram utal Walla Józsefre, a beruházóra. Walla nagy cementgyáros volt, saját kavicsbányájuk is volt, és burkolatokkal is kereskedtek. Lépcsőházak terazzói, házak burkolatai fűződnek nevéhez. Innen: http://budapestjovoje.freeblog.hu/archives/2009/06/08/Az_epuletdiszek_titkos_nyelve/
A Zsolnay emlékiratokban olvastam, hogy Walla is nagy vásárló volt Pécsett a Zsolnay gyárban, így nem csodálkoznék azon, hogy a házon levő kerámiák is Zsolnay gyárban készültek. A budapesti akkori építészek is nagyon szerették a gyár termékeit. Például ezt olvastam Zsolnay Teréz emlékirataiban:
„ Házunkban most már több és több tekintélyes ember fordult meg. Az építészek nálunk laktak. Leggyakoribb vendégünk Shulek Frigyes és Lechner ödön volt, ekkor kezdődött mindkettőjük holtig tartó barátsága atyánkkal és az egész családdal. Felejthetetlenül kedvesek voltak veletek, gyerekekkel Lechnek bácsi többek között csodálatos cicát, mókust tudott formálni asztalkendőből, ezért el is neveztétek Cica bácsinak. Shulek bácsi minden húsvétot nálunk töltött. ilyenkor nagy csomag édességgel érkezett, személyesen rejtette el a finomságokat a kert bokraiba, és módfelett élvezte a felfedező gyerekek üdvrivalgásait. Ő vezette be nálunk az amerikai tekét. Maga is szenvedélyes játékos volt, és tréfás rigmusokban írt, ide-oda postázott leveleket már csak mint „Kegel Fritze” írta alá. Székely Bertalan is gyakran volt szállóvendégünk. Kimondottan élveztem nyugodt bölcs, egyszerű beszédmodorát. Egy ízben amikor atyánkkal és Schulekkel együtt álltak, a mindig vidám, tréfás kedvű Lechner rájuk mutatott, és odasúgta nekünk: „ Nézzétek a három varázslót! „ Valóban azok voltak.” (Zsolnay, Corvina Kiadó, 1980)
