„Nekem a Balaton a Riviéra,
Napozni ott szeretek a homokon,
Nekem csak jó estét a buona sera,
nem töröm más szavakon a kobakom”
Innét: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35798/felfoldi-aniko/nekem-a-balaton-a-riviera-zeneszoveg.html
Jutott eszembe a slágerszöveg, amikor az idei évben a Balatonnál jártunk. Most igazi Riviera-i időjárás volt, bár én nem ezt a nagy hőséget nem nagyon szeretem. Napozni pedig soha nem is szerettem. Láttunk napozókat is, méghozzá egy nagy vitorláson. Nem is volt akármilyen, mert ilyet a Földközi tenger melletti játszódó filmekben lehet csak látni. A vitorláson fiatal bikinis lányok napoztak, járkáltak, miközben a középkorú férfiak mindegyike a vitorlás orrában próbálta felszedni a horgonyt. Nem fizikai erővel, hanem motorral próbálták felhúzni a vasmacskát. Nagyon erőlködött a motor, és többedszeri próbálkozásra sem jött fel. Mellettem úszó barátom már mondta, hogy „ússzunk oda, azt kapjuk már ki azt a vasmacskát”.
Én nem tenném, mert a filmekben ilyenkor szokott egy becsomagolt hullában megakadni a vasmacska.” — Mondtam én. Aztán végül a horgony nagy nehezen felhúzásra került, jó sok hínárral. A mi fiatalkorunkban ilyen vitorlást nem lehetett látni, számomra idegen volt ez a jelenet, hisz nem ilyenhez szoktunk.
Harminc évvel ezelőtt a bikinis nők még a strand leghosszabb betonstégén napoztak. A fiatal apukák, pedig a kisgyereküket a napozó stég melletti homokozós partra vitték játszani, mert innét tudták egyszerre szemmel tartani az gyerkőcöket, no meg a környék formás fehérnépeit.
A parti stégeken az idei évben napozókat nem láttunk. A homokozóban a gyerekek játszottak, de mindegyiket az anyukájuk felügyelte, miközben a fiatal apukák a sörözőben csoportosultak. Hiába, harminc év alatt sokat változott a Balaton is. A parton a nem EU konform játszóterek is megmaradtak, sőt a kertmozi is megvan még. Micsoda emlékek jönnek elő. A kertmozik még megvannak, de biztosan már nem a harminc évvel ezelőtti Indiános filmeket játsszák Gojko Miticcel főszerepben.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
