Lassan két éve, hogy a Liget szanatórium Ady emléktábláját bemutattam:
http://multmento.blog.hu/2011/04/10/aprilis_11_a_magyar_kolteszet_napja_2
Most megint visszatérek az épülethez. Nemcsak azért érdekes, mert Ady életének utolsó napjait itt töltötte, hanem azért is, mert az épületet Zsolnay kerámia díszek díszítik. Az eredeti dokumentáció szerint az ablakok körül vöröses csipkés kerámia díszeknek kellene lenniük. Ezek sajnos az ezredfordulón történő felújításkor eltűntek. Az erkélyek alatti eosinos szélű négyszögletes virágok megmaradtak, és szépen felújításra is kerültek. Nagyon jól mutatnak a téglával díszített homlokzaton. A felújítása alatt sokszor mentem el az épület előtt. Sajnos nem felújítás, hanem újraépítés volt az, mert az eredeti részekből csak a homlokzat maradt meg. Az épület eredetig kórházi funkcióval rendelkezett, gondolom a kórházi szobák még átalakítás után sem lettek volna jók irodának. Bár az alábbi kép - mely Ady Endre halotti fotója 1919. január 27.-éről -, jól látszik, hogy míves szekrények voltak az épületben.
Gondolom én, hogy a mostani luxus irodaházban már nincsenek olyan igényes szekrények, mint annak idején voltak.
A pécsi díszeken kívül, nekem más baranyai vonatkozás is eszembe jut
Ady kapcsán. Ady Endre: Imádság háború után című versét legelőször a kőlyuki völgyben hallattam a Szélkiáltó együttestől. Az iskolai kirándulásunk meglepetésvendége volt a Szélkiáltó együttes. Az együttes az erdei úton zenélt. Mi az iskola diákjai az erdei út fölötti lejtőn ülve hallgattuk az előadást.
Képek: Az irodaház, és díszei, ahogy én láttam 2013-ban.
