Végre az április szép derűs nappal indult. Próbáltam ám én rábeszélni a családom egy kis csavargásra. Nem sikerült. Az egyik lányom épp a felvételijéhez állította össze a mappáját. A másik lányom zárthelyire tanult. A feleségem próbáltam rábeszélni egy friss levegőzésre, de ő az otthoni ejtőzést választotta. Mit csinál ilyenkor egy magára hagyott férj?
Egyesek biztos mennének a kocsmába, mások a szerelmükhöz.
Most én, mint Múltmentő elárulom itt mindenkinek, hogy én ez utóbbit választottam. El is indultam az Andrássy úton, a Nagymező utcán, mégsem álltam a Nagymező utcai Mai Manó házig. Ez az épület sokat tud ám mesélni. Meséltem is én már ennek a Zsolnay kerámia díszeiről is, meg a benne levő Arizona Mulatóról. Rozsnyai Sándor a mulató egykori tulajdonosának leghíresebb dala jutott eszembe.
Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót,
Fáj, ha csalódott, ne szedjen brómot, tangót!
Nápolyba menjen, vagy Venéziába,
Ott se pihenjen az a pici táncos lába!
Csalja babája, fütyüljön rája, tangó!
Szomjas az ajka, ez minden bajra jó-ó-ó.
Simuljon hát hozzám egy éjjelen át,
Amíg ez a zene szól jól, jól.
Csalja babája, fütyüljön rája, tangó!
Szomjas az ajka, ez minden bajra jó-ó-ó.
Simuljon hát hozzám egy éjjelen át,
Amíg ez a zene szól jól, jól.
Én nem kisasszony vagyok. Különben is a Mulatót már rég bezárták. Tovább sétáltam a Duna és a Margit híd felé. Mindenütt sétáló turisták. Szép nap is volt, csak az én szívem fájt még egy kicsit. Aztán a Budai oldalon megtaláltam az újabb, még eddig a blogon be nem mutatott szerelmem, a Szilágyi Erzsébet téri Református templomot. A templom tele van Zsolnay féle tetőkerámiákkal. Én pedig magamban dúdolgattam a Mai Manó háznál eszembe jutott dalt kicsit másképp: Szívbajok ellen Múltmentő fényképezzen Zsolnayt.
Így történt, hogy a mai napra az alábbi fotókat hoztam az épületről.
