Szerelmi üzeneteket szeretnék bemutatni, melyeket a Duna mentén, Budapest határán belül helyeztek el alkotóik. Gondolom a most bemutatott alkotások közül többnek nincs fennmaradási engedélye. Alkotóik sem mindig az örökkévalóságnak szánták. Némelyike biztosan csak pillanatnyi fellángolásból született. Én a BKV hajójáratán utazva ezekre felfigyeltem és megörökítettem. Egy kis kommentárt is fűzök a képekhez.

Ezt az alkotást a Margit sziget töltésére festette az alkotója. A MUTYI becenévre hallgatónak üzen, eme kis alkotással. Az alkotás elkészítése nem kevés időbe telhetett. Csodálkozom, hogy közben nem zavarták meg.

Ez az alkotás az Árpád híd pesti hídfőjénél található. Itt már egy szakítás utáni visszahívó szép üzenetet látunk. Nem túlzottan igényes munka, de a híd ezen része a nagyközönség elől elzárt, és nagy bátorság és ügyesség kellett ennek az elkészítéséhez.

„Lucia szeretlek” – Ez is az Árpád hídon van. Ez már a pesti oldali meder felett helyezkedik el. Gondolom alkotójának nem volt tériszonya, mert én ilyen magasra nem mennék.

Ez itt a KLÁRA névre keresztelt rendezvényhajó. Szilveszterkor pont erre nyertük az éjféli koccintás és Budapest éjszakai megtekintését a vízről. Gondolom tulajdonosa nem véletlenül keresztelte eme szép női névre.

Eme félig kész üzenetet az északi összekötő vasúti híd alatt láttam meg. A pár, mely az első képen még egymás mögött megy, a másodikon már összeölelkezik és csókolózik a híd alatt. Nekem a hajóról úgy tűnt.

Ez a kis emléktábla a Petőfi híd budai hídfőjét díszíti. A múlt évben készítettem e két képet róla. Komoly alpintechnikával kellett olyan magasra rögzíteni e táblát.