Gyakran figyelem a múzeumi programokat, érdekes kiállításokat-programokat keresek. Örömmel láttam, hogy az Iparművészeti múzeum minden hónap egyik szerdáján teaház programot hirdetett. A program szerint szecessziós tárgyakra koncentrált csoportos idegenvezetés van az állandó és az időszaki kiállításokon. A szecessziót épp csak meg kellett említeni feleségemnek és máris kapható volt a rendhagyó szerda délutáni teaházra. Lehetett fényképezni is, de sajnos csak vaku nélkül. Alig sikerült használható képeket készítnem, de végül egy felejthetetlen tárlatvezetésben volt részünk. A múzeum a teaházat is szó szerint értelmezte és a kiállítások megtekintése közötti szünetben megálltunk egy terített asztalnál, ahol házi készítésű bodzás üdítő és háromféle tea közül választhattunk. Volt házi készítésű pogácsa és teasütemények. Erre a programra összesen öten voltunk kíváncsiak, így aztán azt lehet mondani, hogy degeszre ettük magunkat. Mégis a szellemi táplálék volt a legnagyobb kincs ezen a délutánon.
Az én kedvencem Loie Fullerről és az ő táncáról mintázott asztali lámpa volt. Mondjuk, el tudnék egy ilyet képzelni a dolgozó asztalomon. Loie Fuller táncát is szívesen nézem, szerencsére meg is található, pl. itt:
Feleségemnek a Zsolnay virágtartó edényt hozta volna el szívesen, mert olyan jó színei vannak. Hazafele azt emlegette, hogy az milyen jól mutatna az asztal közepén. Egy jó ideig még várhat rá. A korból ugyanilyen színösszeállítással találtam már süteményes tányérkát, így hamarosan azt is bemutathatom, mint saját szerzeményt. Csak attól félek, hogy feleségem meglepetésében le fogja ejteni, és eltörik.
A saját képeim a kiállításról:
A belépő jegyeink, és a szórólap az időszakos kiállításról:
