Ami az előző tájház bemutatóból kimaradt
A Vértestolnai tájházról már egyszer írtam, de a szívemhez legközelebb álló részleteit még nem mutattam be. Most, íme a bemutató a tájházban látott kedvenceimről.
A nádazott karosszék. Igazán kényelmes darab, el tudnám képzelni gondolkodó széknek a vízimalmomban.
Ágy szalmazsákkal. Érdekes, hogy úgy mutatták be, hogy kilátszik a tömés. Úgy van tömve, ahogy az kényelmes. Alul van a szalma, felül pedig a kukoricacsuhé, hogy ne szúrjon!
Parasztbieder vékony testalkatúaknak.
Fonott babakocsi. Az érdekessége, hogy iker babakocsi volt. A gondnok még ismerte a benne ringatott ikreket is.
A gondnok szerint ezt a szappanfőzésnél használták szűrésre. Mi a feleségemmel hólabda sütőnek gondoltuk. Aztán lehet, hogy erre is és arra is használták.
Kamrai csendéletek ónémet faragott stelázsival, és kézi malommal.
Faragópad. Ilyen kellene nekem is majd a leendő restaurátor műhelyembe.
Padlásfeljárat, csak azért fényképeztem, mert olyan szép.
Falvédő egy jó sváb családból, már magyar szöveggel, a svábokra jellemző kék hímzéssel. Elgondolkodtam azon, hogy ilyet én is ajándékozhatnék, de nálam a szöveg az alábbi lenne: „A halacskás zöld pulóveredben láttalak meg Téged.”
Tisztálkodó sarok. Ilyen négyzetes burkolótéglával kirakott padlót el tudnék képzelni a saját házam konyhájában is.
