Nógrád megyében a kiszemelt úti célok között Balassagyarmaton többször át kellett mennünk. A látnivalók nem nagyon csigáztak fel bennünket, de SZÉP kártyát elfogadó és jónak tűnő éttermet ebben a városban találtunk. Én a Svejk vendéglőt szemeltem ki, mely helyi ízeket és nemzetközi konyhát is ígért. Nem is csalódtunk, mert az első alkalommal annyira ízlett az ebéd, hogy másnap megint visszatértünk. (Akit érdekel, itt megnézheti, hol ettünk: http://svejkvendeglo.hu/ .
Ha már ott voltunk, sétáltunk a környéken. A város nem kápráztatott el bennünket. Nagyon sok a lerobbant épület, a történelmi múltra alig emlékeztetnek épületek. A fő utca éppen fel volt túrva, körforgalom épült éppen.
Az étterem utcája a Szabó Lőrinc utca, mint az egyik épületen levő emléktáblából kiderült, nem véletlenül.
„A költő Szabó Lőrinc mozdonyvezető, vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként született, ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A protestantizmust és a magyarságot a harmincéves háború idején védelmező Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől a család nemességet is kapott, „gáborjáni” előnévvel. Családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte.„ Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_L%C5%91rinc
Találtam is Balassagyarmatról írt vereseket. Nekem ez a három tetszett nagyon.
Templom utca 10
Templom utca 10? Csak rágondolok.
Zár, kapu enged, árnyként suhogok,
s ugyanakkor döngő falak között
a kapualjat megrázva döcög
egy régi szekér. Nefelejcs, dáliák.
Saját magamban haladok tovább.
Tornác épül, derékszögben törik,
vadszöllő rakja föl hullt díszeit,
hátul a kertben, ébred a liliom,
s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon.
Átcsapok az üvegen, mint a fény.
A konyhában az anyám jön elém,
kísértet, mint én. Bent még két szoba:
itt fekszem (orbánc!), ott bámulom a
szikrázó karácsonyfát... - Állj, ki vagy?! -
Az Egyedüli Jelen. - A tudat? -
Az Idők Együtt. - Mehetsz! - Mint a víz,
fut s áll a tükröd, Templom utca 10!
Kiállítás előtt
"Este elhozod. Huszat! Többet is?
Amennyit csak bírsz!" - súgta Kacskovics
Márta, osztályunk szép kisasszonya,
hogy legyen mit kiállítania
másnap, a vizsgán; és hogy meglegyek
a sok képpel (mert hisz a többiek
helyett is én festettem): "Menj, siess!" -
hazaküldött. "S legyen mind szép, szines" -
szólt utánam... Egész nap boldogan
gyártottam tükröt, asztalt, számtalan
virágot és mozsarat, fazekat,
szóval ami modelem csak akadt,
mikor - a rajz kész! - késő délután
kiderült, nincs több színes ceruzám.
Boltba? Csukva! Istenem, most mi lesz?
Kétségbeestem. A szó kötelez,
s a kérés, s igen, az: a bizalom!
Becsapjam az én jó kisasszonyom?
Porcellánkutya
Nem! Azt soha! Zokogtam. Mit tegyek?
"Miatyánk, isten..." Már esteledett,
s anyám se kapott festéket sehol.
Ekkor, mint később, bajban, annyiszor,
fény gyúlt bennem, gyors és kész gondolat:
ki a kertbe és vissza! Szirmokat
hoztam, levelet, ami volt, virág,
mindent, füvet, pipacsot, violát,
s mialatt lelkem jobban tündökölt,
mint a lámpánk, bedörzsöltem a zöld,
piros, sárga s egyéb nedveket a
papírba, a képekbe, ahova
épp kívánkoztak. "Derék fiu vagy,"
simogatta meg égő arcomat
Márta néni. A porcellánkutyát,
mit ekkor kaptam, vagy húsz éven át
megőrizte az emlék öröme.
Akkor eltört. Ez a története.
Forrás: http://mek.oszk.hu/01000/01068/01068.htm#30
Ez a hirdető oszlop nagyon tetszett. Kár, hogy üres volt, és rendezetlen a környezete.
A Szerb templom nagyon tetszett, kívülről. Be is mentünk volna, de az ajtón benézve amorf drótszobrokat láttunk, melyek nem hoztak bennünket lázba.
„A szentélyfal külső síkján 18. századi görög feliratos sírkövek vannak elhelyezve. A korábbi 1787-ben épült templomot 1909-ben lebontották és helyére 1911-ben építették a jelenlegi épületet. „Forrás: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=6518
