Munkába menet és munkából jövet elmegyek a kerítés előtt. Városunk egyik nagyon hosszú kerítése, egy nem túl szép sugárúton. Egykor egy hatalmas katonai létesítménykomplexum őrzője volt. Ma már a létesítményt felszabdalták – társasházak, és irodaházak különültek el -, de az egységes kerítés maradt.  A társasházak a szocializmus évtizedeiben típustervek szerint épültek. Nekem a kis társasházakról mindig a „Két emelet boldogság” című film jut eszembe, mert pont ilyen házban játszódik.

A kerítés előtt elmenni? – Végtelennek tűnik a kezdetekkor. Aztán az egyforma oszlopok egyforma tégláin vésett feliratokat, és évszámok vehetők ki. Megszámlálhatóan sok-sok ember - egykori katona hagyta itt az üzenetét -, hogy ne legyen ilyen unalmas ez a kerítés.