Csupa megírnivaló kis történet, és rengeteg fotó, mellyel a kirándulásról megérkeztünk Dunakanyarból. Minden ilyen emlékezetes kirándulásról egy kis tárgyi emléket is igyekszünk hozni, melyre ránézve később is eszünkbe jut, milyen jó is volt az a hétvége. Gondoltam én Szász Endre alkotásra, mert pont abban a fogadóban szálltunk meg, amely lakóház egykor Szász Endréé volt. Gondoltam Gorka Géza vázára, mert a verőcei Gorka múzeum a kiszemelt célpontok egyike volt. Jó kis emlék lehetne mindkettő, csak éppen egy-egy ilyen műtárgy számomra megfizethetetlen. Így aztán valami olcsóbb, mégis stílusos műtárgy után kellett néznem.

Aztán egy rövidke látogatás az egyik kedvenc régiségkereskedésembe, és a szekrény tetején megláttam egy zöldmintás keménycserép korsót. Egy legalább száz éves darab, mely bármelyik sváb helytörténeti gyűjteményben megállná a helyét. Fenékjelezése alapján német keménycserép manufaktúrában készült.Feleségem szerint is tetszetős darab. Egy csokor piros tulipánnal még szebb.

A Szendehelyi sváb falumúzeumban sem láttunk különb korsót. Az alábbi képek ott készültek.

„Érdemes még megtekinteni a Szabadság út végén, a Losi-patak oldalágán átívelő, egynyílású klasszicista kőhidat (1825) és a híd falából előreugró pilléren álló Nepomuki Szent János-szobrot (1830). A híd szomszédságában található a Tájház, ahol a helyiek régi használati és berendezési tárgyai, továbbá német nemzetiségi népviseletek tekinthetők meg.” Forrás: http://www.holvan.hu/hu/terkep/telepules/Szendehely

Szendehelyi piros bútorok: ….„sok régi lakóház maradt fenn, és majd mindenhol őrzik a jellegzetes, pirosra festett népi bútorokat is: ezeket a fenyőfából készült berendezési tárgyakat „fláderos" festéssel színezték. Forrás: http://szendehely.hu/index.php/szendehely-latnivalok-menu