Már lassan egy hónapja, hogy a Dunakanyarban töltöttünk el egy hétvégét, és még mindig vannak olyan emlékképeim, melyeket nem mutattam meg itt a blogon. Nem a legjobb képek, de akkor ott, abban a pillanatban fontos volt nekem, hogy ezek a képek elkészüljenek. Így egy kis kommentár kíséretében fogadjátok szeretettel a kirándulásunk szakrális emlékképeit.
A kismarosi templomról nem lehetett „totál” képet csinálni, mert egy szűk lépcsőn lehet felmenni a templomhoz. A légvezetékek, mint sok más településen itt is rontják a képet.
A kismarosi templom kertjében az értékes régi, temetőből „szanált” sírköveket megőrizték. Érdekes, hogy az itteni sírkövek többségébe nemcsak a születési évet, és halálozási évet vésték. A házasságban eltöltött éveik számát is feltüntették.
Egykor az itteni patak hídjánál állhatott Nepomuki Szent János szobra. Se patak, se híd, de a szobor szépen felújítva áll.
Verőce temploma, és kálváriája kötelező állomás volt, Aranyos Fodorka honlapján még a hiányzók között volt. Az itt készült fotósorozat megtekinthető itt: http://csendhegyek.blogspot.hu/2014/03/veroce-kalvaria.html . Érdekessége, hogy a spórolós készítők hét darab kálváriaoszloppal megoldották a 14 darabos stációt, mert az oszlopok elejére, és hátuljára is került fülke, és benne „kép”.
Ilyen stáció képeket még nem láttam, egyszerű acélhuzalból hajlított és hegesztett. A stációképek felirata sem hosszú.
Csendélet a szendehelyi falumúzeum komódján. Egy megviselt Krisztus szobor, és az itteni vidékre jellemző ovális kék keretes szentképecske.
A zebegényi temető hátsó része. Innét is fel lehet menni a verőcei kálváriához.
A zebegényi temetőben a világháború és a „Málenkij robot”-ra elhurcoltak emléktáblái.
Régi fejfák a zebegényi temetőben.
