Már írtam, hogy december elején mentünk Bécsbe nyaralni. Nem volt éppen jó időzítés, mert a munkahelyem igényt tartott volna rám, ezekre a napokra is. Reggel aztán vonatra szálltunk, a bécsi Nyugatinál leraktuk csomagjainkat a szállodába, és irány a centrum. Az Albertinába akartunk menni, de útközben a bécsi kormányzati negyedben egy díszszemlébe botlottunk. A nagy felvonulási tér le volt zárva. A rendőri kordonnál a turisták hallgatták a katonazenekar játékát, és nézték a parádét.
Fényképezni is lehetett, kattintottam is sokat. Mint utólag kiderült, nem a mi tiszteletünkre, hanem a vietnami kormányfő fogadására történt a katonai parádé.
Ennél jobban nem is sikerülhetett volna az időzítésünk. A bécsi paloták főbejárata előtt parádés kocsisok vadásztak a turistákra. Nem lett volna rossz egy romantikus kis kocsikázás párommal, de mi tántoríthatatlanok voltunk, és az Albertináig meg sem álltunk.
A Földön legnagyobb becsben tartott nyomat-, grafikai és akvarell gyűjteményét őrzi az Albertina néven ismertté vált palota. A 65 ezer rajz és majdnem egymillió fából készült metszet és rézkarc között fellelhető olyan művészek alkotásai is, mint Albrecht Dürer és Gustavo Klimt. Az épület érdekes nevét Albert szásztescheni hercegről kapta a nevét. Bár nincs állandó kiállítása a kiállítások mindig felvonultatnak egy-egy ritkaságszámnak mondható Dürer, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello vagy Rubens által készített rajzot is. A hajdani Mária Terézia palotát mindenképpen érdemes meglátogatni a képzőművészetek iránt érdeklődő, sőt rajongó látogatóknak. Forrás:http://www.wien.hu/latnivalok.
Jó volt végigjárni a palota egykori dísztermeit. A teaszalonban megtudtuk, hogy a teavajunknak honnét jön az elnevezése. A kárminvörös anyaggal borított teaszalonnak és a mellette lévő, sárga tónusú biliárdszobának hihetetlen története van. Albrecht főherceg 1867-ben kicserélte a két helyiség berendezését. A válaszfal egy ablaktengellyel odébb került, majd pedig a burkolatok és az ablakok valamennyi díszítő elemét valamint a padlót is kicserélték. (Apropó „tea”: 1895-től kezdve a tescheni főhercegi tejüzemből – Te(schener) E(rzherzogliche) Molkerei – Bécsbe szállították a vajat, amire ma a teavaj elnevezés emlékeztet.) A biliárdszoba a nemesek esti szórakozásának helyszíneként szolgált. Különösen Albert herceg és Károly főherceg részesítették a biliárdot előnyben a hazárd kártyajátékokkal szemben. Forrás:http://www.albertina.at/jart/prj3/albertina/data/uploads/Sprachen/HU_Prunkraum_Sheets.pdf
A Miró kiállítás volt a fő vágyunk nem is csalódtunk benne. Direkt kedden mentünk. Reméltük, hogy nem lesznek sokan a kiállításon. A kiállítást éppen egy óvoda látogatta meg. A gyerekek színes habszivacs ülőkékkel követték a pedagógusukat. Aztán egy-egy kép előtt leültek, és megkezdődött részükre a művészeti oktatás. Láthatóan, nagy hatással volt rájuk, és játékos formában biztos sokat tanultak.
A Miró teljes életművét átfogó, száz alkotást bemutató kiállítást az osztrák és spanyol politika képviselőinek és a katalán művész unokájának jelenlétében nyitották meg szeptember 11-én este. "Miró nemcsak a 20. századi művészet nagy megújítója volt, hanem a spanyolországi egység egyik szimbóluma is. Bár magát katalánként azonosította, a spanyol király is többször fogadta őt" - mondta Klaus Albrecht Schröder, az Albertina igazgatója. Jean-Louis Prat és Gisela Fischer, a kiállítás kurátorai kronológiai sorrendben rendezték be a tárlatot, a még erőteljes impresszionista hatás alatt álló, az 1920-as évekből származó tájképekkel kezdve. A nagyszabású kiállítás, amely a festmények mellett papírmunkákat és különböző tárgyakat is bemutat, január 11-ig látható. A legtöbb kiállított alkotást neves intézmények adták kölcsön Londontól New Yorkon át Párizsig. Maga az Albertina Miró három főművét birtokolja. Forrás: http://fidelio.hu/kiallitas/hirek/nagyszabasu_mirokiallitas_nyilt_becsben
A Monet-től Picasso-ig című állandó kiállítást sem hagytuk ki. Lenyűgözött bennünket ez a kiállítás. Az Albertina a „Monet-től Picasso-ig“ címmel mutatja be átfogó gyűjteményét a klasszikus modern művészet festészetéről, melyet a Batliner gyűjtemény egyes darabjainak társaságában szemlélhetünk meg. A kiállítás ezen új összeállítása felöleli az impresszionizmus és fauvizmus, a német expresszionizmus és a Bauhaus, valamint az orosz avantgárd időszakát. A kiállítást Picasso művei zárják, melyek végigkísérték a háborúk, forradalmak és átalakulások korszakát a 20. század kezdetétől egészen a háború utáni időszakig. Szemmel láthatóan a nagy művészek értékes és meghatározó képeiből kaptunk válogatást. Elgondolkoztunk azon, hogy egy házaspár vajon hogyan és miből hozhatott össze egy ilyen gyűjteményt. A neten aztán rátaláltam a magyarázatra.
A Batliner-gyűjteményben nem csak egyszerűen festmények vannak, hanem a teljes modern képzőművészet képviselteti magát. Mintha egy művészeti lexikont lapozgatnánk az impresszionizmustól a '60-as, '70-es évekig. Könnyed pasztell kislány portré Renoirtól, táncosnők Degas-tól és egy hatalmas kései vízi liliomos vászon Monet-tól – csak hogy jól induljon a történet. Majd jön egy ferde fejű Modigliani akt, Chagalltól az Anyaság, egy korai Kandinszkij tájkép és pár érett Klee. Majd egy tisztes adag kései és kevésbé kései Picasso. Batlinerék különös szenvedéllyel vadásztak az orosz avantgárd alkotóira, de jó pár német expresszionista is bele akadt a hálójukban. Zárásként pedig ajánlhatnak Magritte-ot, Mark Rothkót és Yves Kleint.
A 78 éves Herbert Batliner szerint ugyanis „a művészetet lehet birtokolni, de természete szerint köztulajdon”. A „birtoklást” is egész véletlenül kezdte el. Úgy fél évszázaddal ezelőtt megnyert egy pert, de ügyfele készpénz hiányában egy Toulouse-Lautrec festménnyel fizette ki. „Akkoriban – emlékszik vissza – jobban örültem volna a pénznek. Most természetesen örülök, hogy festményt kaptam.” Mostantól már az Albertina is hálás lehet a Batliner iroda pénzzavarral küzdő, ismeretlen ügyfelének. Forrás/ajánlat: http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/batliner-gy369jtemeny.167.html?module=38&pageid=0
