Amikor Lénárd Sándor emléktábláját mentem megkeresni, akkor vettem észre, hogy a Lénárd ház előtti másik sarokházon Ruttkai Éva és testvéreinek emléktáblája van. Érdekes, nem láttam még hasonlót, amit az emléktáblán szereplő Ruttkai testvérek közül Iván állított. A Ruttkai testvérek gyermekkorának állít emléket, ezért gondoltam egy kicsit utána olvasok, hogy mi is történt azokban a harmincas és negyvenes években a Ruttkai, illetve Russ – ahogy akkor még hívták őket -, testvérekkel.

Az Erzsébetvárosban lakó igen sok zsidó származású jelentős színész között van Ruttkai (Russ) Éva (1927–86) is, aki gyerekként a harmincas években az Erzsébet Körút 25–27. alatti négyemeletes sarokházban élt. A Novák Ferenc tervei szerint 1895-ben a Bécsben lakó Ehrenfeld Ignác sokszoros háztulajdonos és földbirtokos számára emelt épület neogótikus saroktornyú, pártázatos homlokzatával és a hatalmas, íves földszinti portálok mögötti óriási belmagasságú keresztboltozatos tereivel, színpadias jellegű lodzsás udvarával élesen elüt körúti neoreneszánsz társaitól. Ruttkai, aki híres színházi szerepei mellett annyi jelentős magyar film főszereplője is lett, abban a házban nőtt fel, ahol 1906-ban az első budapesti mozi nyílt, a Neumann–Ungerleider páros által létrehozott Projectograph, később Odeon. Gyerekkora két véglet, a szegény és a gazdag világ között telt. A család nagyon szegény volt, de a Weiss Manfréd-gyár egyik igazgatójának felesége megszerette, nevelt lányává fogadta, taníttatta. A Lakner-féle gyerekszínházban Lakner Artúrtól kapta színészként ismert nevét.  Forrás: http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=48210

Ruttkai Iván Édesanyja Bécsben festőakadémiára járt, mielőtt férjhez ment. Ruttkai Iván állítása szerint talán tőle örökölte a festészet iránt érzett vonzalmát. Édesapja egy darabig amatőr színészkedett a szakszervezeti színkörben. Az első világháborút követő gazdasági válságban aztán elveszítette a munkáját, mindössze árveréseken dolgozott. Nagy szegénységben éltek, ezért a három gyereknek igazából nem volt gyerekkora, nekik is pénzt kellett keresniük, mert a családfő fizetése nem volt elég a megélhetésre.

- Én is minden pesti színházban - az Opera és az Operett Színház kivételével - gyermekszerepeket vállaltam. Volt egy ugródeszkánk, amit úgy hívtak, hogy Lakner Gyermekszínháza, ott voltunk mi tagok, ahonnan rengeteg később híressé vált színész is érkezett - mesélte a pecsinapilap.hu internetes oldalnak négy évvel ezelőtt adott interjújában.

Amikor édesanyjuk Ruttkai Évát háromévesen elvitte a gyerekszínházba, Ruttkai Iván már ott játszott. Lakner Béla hamar megszerette a kislányt, akiből később legendás színésznő vált.

Ruttkai Iván a második világháború után Szegeden színészkedett - többek között Márkus Lászlóval is játszott, aki akkor volt fiatal, kezdő színész. Később számos budapesti színházban lépett fel, és mellette elkezdett gyorskorcsolyázni. A sportágban sikeresebb lett, mint a színjátszásban, magyar bajnok is volt, az 1948-as St. Moritz-i téli olimpián 1500 méteren tizedik, 5000 méteren 13. lett. Svédországba is ennek köszönhetően jutott el.

- Igazán semmi okom nem volt arra, hogy itt maradjak, de szépek voltak a lányok, kellemes a környezet, és életemben először itt ittam kávét tejszínnel. Mindez olyan hatást tett rám, hogy úgy döntöttem, maradok. Nem volt egyszerű, hiszen először fizikai munkát végeztem különböző gyárakban, de boldog voltam, mert pénzt tudtam keresni, amiből fenntartottam magam - mesélte a pecsinapilap.hu-nak.

A felesége is egy svéd nő lett, akitől egy fia és egy lánya született. Ők öt unokával ajándékozták meg. Élete utolsó éveiben grafikai munkákkal foglalkozott. Forrás: http://www.femina.hu/hazai_sztar/ruttkai_ivan_meghalt

 Eőry Kató színésznő (aki Simkó Erzsébetként született és abban az időben Mátyássy Tiborné volt a hivatalos neve) lányával együtt hősies tettet követett el a holokauszt idején. A művésznő 1905-ben született, de csak 24 évesen végezte el a Színművészeti Akadémiát. Fiatal lányokat majd később jellemszerepeket játszott. Hosszú éveken át volt a Nemzeti Színház társulatának tagja, majd később több más színházban is játszott. Amikor 1944-ben a magyarországi zsidók üldözése a tetőfokára hágott a művésznő is úgy érezte, hogy tennie kell valamit az üldözöttek, a rászorulók érdekében.

Így került a lakásába az akkor tizenhét éves Ruttkai Éva, annak édesanyja és segített más üldözötteknek is. A későbbi, mentőjénél sokkal ismertebbé váló színésznő, korábban a Skót Nővérek iskolájában tanult, ahol egy másik embermentő, a később Auschwitzba deportált, Jane Heining is segített azokat a tanítványait, akiket származásuk miatt üldöztek. Ruttkai 1944 októberében a nyilas hatalomátvételt követően rejtőzködött Eőry Katónál. Decemberig minden különösebb nehézség nélkül sikerült a bújtatás, viszont akkor a művésznő hírt kapott arról, hogy egyre veszélyesebb Éva rejtegetése.

Lánya, Mátyássy Erzsébet átadta a személyes iratait és szegedi gimnázium diákigazolványát, sőt egyenruháját is a fiatal lánynak. Éva elutazott a déli magyar nagyvárosba, amely akkor már a szovjetek kezén volt. Ebben Eőry Kató testvére Simkó László segítette. Érdekesség, hogy az álruhában, hamis papírokkal egy vidéki gimnáziumi lány történeté Szabó Magda Abigél című regényében olvashatjuk újra. A regény filmváltozatában éppen Ruttkai Éva játszotta el Horn Micit, a kisváros ünnepelt művésznőjét, aki segítséget nyújtott az üldözött Georginának. 

Eőry Kató fellépett a Budapest felszabadulását követő első színházi előadáson. Jubileumi diplomáját 1989-ben vette át a Színház- Filmművészeti Főiskolán. Forrás: http://embermentok.eletmenete.hu/e%C5%91ry-kat%C3%B3