Az áprilisi német nemzetiségi kirándulásunk, egyik célja az volt, hogy magyarországi németekkel kapcsolatod emlékműveket látogassunk meg. A terv szerint a Kápolnapusztai emlékhelyet koszorúztuk volna meg. Az emlékhelyet aztán a kisbusszal nem tudtuk megközelíteni.  Egy kilométer gyaloglás után a temetőben jutott eszünkbe, hogy a koszorú a kisbuszban maradt. A végén aztán Vértesbogláron koszorúztuk meg a kitelepítési emlékművet.

Vérteskozma: Az ide látogatók egy olyan skanzen jellegű településre érkeznek, amely tökéletesen megőrizte az ősi falvak, az ősi építészet jellegzetességeit. Ez nem is véletlen, hiszen az építési szabályok szigorúak, a falukép megőrzése érdekében Községvédő Egyesület működik, és lakói is gondos odafigyeléssel őrzik a tájjelleget. Gyakorlatilag az egész település egy élő múzeumfalu.

Vérteskozmán érdemes megnézni az emlékművet, amely egy téglából rakott fehér vakolatú falazat, rajta fából készült kereszt, amin rézből készült, négyzet alakú emléklap található. Az ezen olvasható felirat: "Az elüldözöttek emlékezetére az ittélők-zur Erinnerung an die Vertriebenen die hier Lebenden." Forrás: http://funiq.hu/1011-v%C3%A9rteskozma

Kettőezer tizennégyben adták át Gánton a Mesterségek fáját, azaz a Zunftbaumot. A Zunftbaum a turistaházzal szembeni parkban van. A figurákat Brandl Emilné rajzolta és festette.  A Zunftbaum, Németországban, főleg Bajoroszágban nagyon elterjedt. Az adott településen dolgozó mesterembereket megörökítő jeleneteket vagy a mesterségek címereit, zászlóit szokták ábrázolni rajta. Az utóbbi években a magyarországi német nemzetiségű településeken is egyre gyakoribb. Forrás: http://www.gesztes.hu/2014/10/zunftbaumot-azaz-mestersegek-fajat.html

Ez Kápolnapuszta története: Gánttól északra, a Vértes hegység erdeiben fekszik Kápolnapuszta. 1930-ban a falu létszáma 62 fő volt, többségében sváb nemzetiségű lakosokkal. 1944 őszén a németek által, a Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott, így nem volt véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok–Vértes vonalon kiépített német állások ellen.

A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén három hónapra állófront alakult ki. A források szerint az 1. magyar huszárhadosztály maradványai pont a Csákvár és Gánt közötti területre húzódtak az orosz támadások elől, de sokáig nem tudtak ellenállni.

1944 őszétől kezdve Kápolnapuszta környékén rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha a lakosok elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen, akik német páncélozott járművel mentek a faluba, ahol tűzharc alakult ki. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Megtorlásképpen minden férfit betereltek a házak pincéjébe és kivégezték őket.

Hogy valóban így történt-e, azt máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik úgy tudják, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez.

A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, bár 4-5 család még ugyan maradt itt, de az 50-es években ők is elköltöztek.  Forrás: http://amirolatortenelem.blog.hu/2014/09/01/kapolnapuszta_a_verben_furdott_falu